Müller Péter írásának olvasásakor felidéztem számos eseményt a saját, és ismerőseim köréből is, amikor csak pillanatokon múlt, apró csodákon, hogy nem történt baj...
Megélni és átélni ezeket az eseményeket, nem kis erőpróba.
"Van egy japán szó: ken. Olyasmit jelent: "élmény".
Ez egy villanásszerű élmény.
Egy pillanatig tart."
" Egy pillanatra felébredsz, aztán visszaalszol.
Mi az, ami felébreszti az alvót?
Általában valami kíméletlen sokkhatás."
"Mindenki megélte, hogy hirtelen bajban az egója lebénul, és föladja a játszmát; valódi Énje azonban átvette az irányítást, s nagy nyugalommal megoldja a helyzetet.
A lélekjelenlét azt jelenti, hogy jelen van a lelked."
"Robogsz az országúton, hirtelen szembejön egy meggondolatlanul előző autó...elfog a félelem, az iszonyat, az egész lényedet markába szorítja a rettenet...aztán történik valami; hirtelen megszáll egy olyan különös nyugalom, amelyet sohasem ismertél...biztos kézzel és félelem nélkül olyan műveleteket csinálsz a kocsiddal, amelyeken magad is elképedsz; átrohansz egy útpadkán, átugratsz egy keskeny árkot, beszaladsz egy erdőbe, de úgy, hogy kikerülöd a fákat, majd visszakanyarodsz az országút felé, de nem futsz rá, hanem óvatosan, hogy ne penderülj meg, fékezel, ügyesen kormányozol, miközben jobb kezeddel finoman és erőteljesen hátranyomod a melletted ülő útitársadnak, mondjuk a gyerekednek vagy feleségednek a vállát...Vigyázol rá...Tenyeredből sohasem tapasztalt erő és nyugalom árad...
Végül megállsz...
Állsz... lefulladt motorral...s még csak nem is vagy megdöbbenve.
És eltelik néhány perc, míg újra visszatér a félelmed, elfog a remegés, s most már visszaemlékezve, csodálkozva tapasztalod, hogy olyan feladatot oldottál meg, amelyre "hétköznapi" tudásoddal képtelen lettél volna. Emlékezetedben - sokszor még évek múlva is! - visszajátszod az elmúlt pár pillanat "katasztrófa-filmjét", s döbbenten látod, hogy mennyi mindent észleltél egyetlen másodperc alatt, s ezzel együtt hány virtuóz műveletet hajtottál végre...vagyis az észlelés és cselekvés egyidejű volt benned...s ami különösebb: nem féltél.
Ha megmaradsz a hétköznapi tudatod szintjén - már nem élsz.
Talán a feleséged vagy a gyereked sem.
Ha benned marad a félelem és az iszonyat görcse - már nem élsz.
Egy másféle tudatállapot, s egy másféle lelkiállapot kellett ahhoz, hogy életben maradj.
Ez a ken.
Ez a lélekjelenlét.
Egy pillanatnyi "megvilágosodás" - emberfeletti tudatállapot: lelked, azaz Önvalód egy pillanatra jelen volt, átvette sorsod felett az uralmat, elintézte az elintézhetetlennek tűnő gondodat, s aztán eltűnt, mint a jó "tündér" - aki azért kapta talán ezt a nevet, mert ilyen tünékeny."
"A ken: túlvilági élmény.
Ezért gyakran más csodákkal is párosul..."
Gondolkodjon, volt-e hasonló élménye, bukkantak-e fel szinte ismeretlen képességei, megérzései, átélései? Bizonyára...
Forrás: Müller Péter:Titkos Tanítások
Krajcsó Judit
