Érdekes kérdés ez, és egyáltalán nem könnyű megválaszolni, hogy vajon mit is tartunk mi a legjobb emberi tulajdonságoknak? Persze mindenkinek van egy saját listája, bár az is lehetséges, hogy még soha nem gondolkozott ezen.

És vajon ezek a tulajdonságok saját magunkra is igazak? Egy vizsgálatban a szakértők megkértek több száz középiskolást, hogy mondják el, milyenek is ők maguk, milyen pozitív és negatív tulajdonságaik vannak. Érdekes, hogy a tizenévesek magukról sokkal több jó vonást soroltak fel, mint negatívat.

Melyek voltak azok, amelyet a legtöbben pozitívnak tartottak? A pozitívan gondolkodó, a szerelmes, a magabiztos, a gondtalan, a normális, az életvidám, a társaságkedvelő, a kedves, a lelkes, az értelmes, a segítőkész, a jó emberismerő, de a kacagó és a gyerekes is dicsérendő belső vonásként szerepelt náluk.

Hogy ebből a listából mit vonhatunk le következtetésként? Hogy a legszerethetőbb ember ilyen:

1. társaságkedvelő, akinek sok jó emberi kapcsolata van, és jól ki is ismeri a másikat. 2. Még mindig érzelmek, a szerelmes ember a legvonzóbb látvány, kivéve azoknak, akik valamilyen okból kifolyólag pont a szerelemről nem szeretnének egy szót sem hallani.

3. Értelmes legyen és okos.

4. Nem kell annyira komolyan venni a világot. Aki folyton kesereg és negatívan látja az életet - főleg, ha ennek hangot is ad -, nem szimpatikus a többiek számára.

5. A kedvesség és a aegítőkészség elengedhetetlen "összetevője" a szerethetőségnek - bár ellenpéldát is ismerünk, nem is egyet.

Vagy nincs is értelme listázni a jó tulajdonságokat? Lehetséges. A lényeg, hogy ha körülnézünk, olyanokat lássunk, akik fontosak nekünk. És akiknek mi is fontosak vagyunk...