A rossz bort, a hibásat talán könnyű felismerni. Mellékíz, fejfájás, gyomorégés - csak a legismertebb tünetek. Még így is előfordulhat, hogy egy borra valaki azt mondja, rossz. Azaz neki nem ízlik, pedig a bor - technológiai értelemben - hibátlan.
Ugyanígy a jó is egyszerre objektív és szubjektív kategória. Mert jó, azaz hibátlan lehet a bor, ha a gondos szőlőművelést, gondos szüret, szakszerű és igényes technológia követ. Ugyanakkor szubjektív is, hiszen én azt mondom egy borra, hogy jaj de jó, finom. Ám nem biztos, hogy a párom, a barátaim is mind ugyanolyan jónak tartják. S fordítva is lehet. Amit ők az egekig dicsérnek, az nekem nem is tetszik.
Orientálhatják persze az embert a különböző versenyeken elért díjak, a szakképzett és szakavatott borbírálók véleménye. Ők azonban elsősorban technológiai értelemben vizsgálják a borokat, s a jó minősítés a hibátlansággal egyenlő. Attól még nem biztos, hogy minden borszeretőnek tetszik. (Ráadásul a borbírák is emberek, tehát egy-egy pontszámban, minősítésben is van mindig némi szubjektivitás.)
Ugyanígy nem szeretem, ha tőlem megkérdezik, s én sem teszem fel soha egyetlen barátomnak, vagy riportalanyomnak azt a kérdést, hogy "melyik a kedvenc borod?". Mert az attól függ, hogy mikor akarok bort inni: délben? Este? Nyáron? Ősszel? És milyen ételhez akarom inni? Vagy csak úgy, beszélgetéshez akarunk bontani egy palack bort? Tucatnyi választ lehet adni a kérdésre.
Mert aki igazán szereti a bort, annak nincs egyetlen kedvenc bora.
S hogy is lehetne leragadni egy-egy bornál, mikor évről-évre más a termés, újabb és újabb csodák jelennek meg a pincékben. S közben még ízlésünk is változik.
S minél több bort ismerünk meg, annál nehezebb kiválasztani a Kedvencet. S minél többet kóstolunk annál jobban ki tudjuk választani a rosszat. A jók közül pedig, nem is kell választani. Csak szeressük mindegyiket.
