Nem fedi már szemed a kendő,
Igazság, gyermekarcú lány -
jöjj hát szembe velünk az úton,
hadd forduljunk csípőd után;
csodáljuk karcsú lábadat, mely
érintetlen öled ígéri
- bíztasson ámuló szemed -,
szorítsa össze torkunk büszke melled
s alázzon meg tekinteted:
magáénak akarjon minden férfi,
ne vágyjon mással élni,
csak veled - -
hálj velünk, ártatlan Igazság,
szüless meg végre, Szerelem,
sajogj fel bennünk s bukj ki szánkon
előszobákban, értekezleten;
téged keressünk könyveinkben,
asszonyunkban téged öleljünk -
a megszokással és a félelemmel
egy nevet többé ne viseljünk.