Sokan hazudnak orvosuknak, hogy kicsit szépítsék viselkedésmódjukat, életüket. Pedig, ha valóban aggódnak egészségünk miatt, a legcélravezetőbb az őszinteség.
Egy sört ivott vagy hatot? Senki sem szereti beismerni, hogy alkoholista, vagy afelé tendál. Vajon miért nem értik meg hogy az orvos nem azért van, hogy leszidjon, hanem hogy segítsen?
Számos egyéb indok van, hogy letagadja az ember alkoholfogyasztási szokásait, például bizonyos gyógyszerek esetén, amelyek nem vehetők be alkohol mellett.
Hasonló az eset a dohányzással és a drogokkal is. Mindenki tudja betéve, hogy a dohányzás rákot okoz, heroin túladagolásban meghalhat, de azt már nem gondolja végig, hogy más szerekkel, gyógyszerekkel alkalmazva ezek igen veszélyessé válhatnak (egyszerű példa: a fogamzásgátló és a dohányzás együttesen érszűkülethez vezet- ezért sok tini letagadja nőgyógyásza előtt, hogy dohányzik, vagy ne adj isten volt már keringési betegségben szenvedő családtagja).
A borzasztó az, hogy a már diagnosztizált betegségek esetén is számos eset akad, amikor a beteg súlyos esetben sem szedi rendesen gyógyszerét (magas vérnyomás, koleszterin), gondolván, jobbat tesz szervezetének, hogy nem terheli gyógyszerekkel, vagy egyszerűen, mert drága lenne kiváltani. Felmérések szerint például egy év után a betegek fele egyáltalán nem veszi be az előírt vérnyomáscsökkentő gyógyszereket! Az orvos előtt persze tagadják.
Az orvosoknak mindenről tudniuk kell, hogy tiszta képet kapjanak egészségünkről és hogy megfelelő diagnózist tudjanak felállítani. Könnyű addig szidni az orvosokat, hogy nem mondják el betegüknek az igazságot, ha a beteg nem bizalmas kezelőjével.
Elvileg mára a teljes jogú betegtájékoztatásnak semmilyen törvénybeli akadálya nincsen. Vajon miért van akkor a beteg részéről máig visszafogottság és bizonyos kényes részletek elhallgatása?
Érdekes tendencia etekintetben az internetes orvoslás térnyerése. Arc nélkül, anonim módon tudunk őszinték lenni? Itt nem ciki alkoholistának vagy homoszexuálisnak vallani magunkat? Vajon miért dugjuk homokba fejünket és miért Interneten várjuk a megoldást? Nem egyszerűbb elmenni a rendelőbe e-mail váltások helyett?
Hiba csúszott ebbe a rendszerbe: valahogy nem találkozik a beteg és orvos érték- és elvárásrendszere. A magyar ember azzal sem szembesült még úgy igazán, hogy az én testem az én felelősségem. Ha beteg vagyok, akkor nem tudok dolgozni, ha nincs pénz, nem tudom eltartani a családom.
A mi felelősségünk igazat mondani, megalapozni a bizalmat orvosunkkal, hogy a későbbiekben ő is minden információt elmondjon, amit jogunk van tudni. Kétoldalú dolog, ahol nem elég mindig a rendelőben az asztal mögötti fehérköpenyeseket szapulni.
