Lelkünk vívódik, mert tehetetlenek vagyunk, és nem tehetünk semmit az illető gyógyulása érdekében. Az orvosokra van bízva élete, és mi csak szeretetünkkel és kitartásunkkal segíthetünk.

Ilyenkor döbben rá az ember, hogy az élet múlandó és kiszámíthatatlan. Minden percünk, napunk meg van számolva, egy ketyegő bomba testünk és egész életünk. Újra értelmezzük ilyenkor a világot, a körülöttünk lévő eseményeket és a kapcsolatainkat. Meglátjuk azokat a tiszta értékeket, melyek a legfontosabbak számunkra, és észrevesszük az embereket.

Egy betegség vagy baleset közel hozza egymáshoz az embereket. A közös küzdelem a halál ellen, olyan kapcsot hoz létre két ember között, mely nem hasonlítható a szerelemhez érzéséhez sem. Sokkal több lesz a kapcsolat, egy magasabb dimenzióba lép át, melyben két ember megtanulja újra értékelni önmagát és a másikat.

A fájdalom és a félelem, attól hogy elveszítjük azt, akit szeretünk, megerősíti ragaszkodásunkat és kitartásunkat. A szerelem és a szeretet mellé kerül a tisztelet és a megbecsülés érzése.  Becsülni fogjuk az életet és annak örömeit, a családot, a barátokat és nem utolsó sorban az egészséget.