Év vége az elszámolás ideje is. Túl vagyok már sok mindenen, nem bántam meg semmit, csak egyetlen egy dolgot. Eddig nem eléggé becsültem magam, és gyakran olyan döntéseket hoztam, amivel sokat ártottam saját lelkemnek. És sajnos nem én vagyok egyedül az a nő, aki rossz választásokkal nehezíti meg életét.
Több évvel ezelőtt hoztam egy rossz döntést. Találkoztam valakivel, akiben olyan dolgokat láttam, amit senki másban addig. Gyermekes rajongással figyeltem minden mozdulatát, hallgattam beszámolóit. Egy óriási "dobozt" láttam benne, amely tökéletesen be volt csomagolva. Minden gondolatom, és cselekedetem arra törekedett, hogy kinyissam. Rögeszmésen meg voltam arról győződve, ha sikerül feltárnom a doboz tartalmát, akkor a boldogságot találom benne.
Azonban mikor leszedtem a csomagolást, egy másik színű, tarkább papírt találtam. Vártam, türelmes voltam, mindent megtettem, hogy leszedjem a következő réteget, de ahogy haladtam, egyre reménytelenebbnek tűnt, hogy valaha is a végére jutok.
Minden egyes próbálkozásnál azért élt bennem a remény, és a kíváncsiság. Nem adtam föl, akárki akármit is mondott. Ragaszkodtam a saját hazugságomhoz, még akkor is, ha valahol tudtam az igazságot....
De most eljött a hetedik év, a változás éve! Erőt vettem magamon, és széttéptem az összes papírt. Megláttam az egyszerű "karton-dobozt", majd kinyitottam...ÜRES VOLT! Egy üres "karton-dobozért" küzdöttem sok éven keresztül. A szívem összeszorult, elfogott a sírás...
Csalódtam magamban, az ítélő képességemben...Mégis úgy gondolom, mindennek meg van a maga oka....
Most már tudom, hogy túl értékes vagyok ahhoz, hogy üres "karton-dobozokat" nyitogassak. Megérdemlem a boldogságot, úgy mint minden más nő!
Becsuktam a dobozt, és kidobtam...
DA
