„Langy, permeteg eső szemerkél,

új búza pelyhe ütközik.

Kéményre gólya s a levert tél

jeges csucsokra költözik.

Zöld robbanásokkal kitört

a kikeleti víg erőszak.

Asztalos műhelye előtt

remény legyint meg, friss fenyőszag.”  (József Attila)

"Tavasszal mindig arra gondolok,

hogy a fűszálak milyen boldogok:

újjászületnek, és a bogarak,

azok is mindig újra zsonganak,

a madárdal is mindig ugyanaz,

újjáteremti őket a tavasz." (Várnai Zseni)

s nevetve szamárfület mutogat.

Madárfi erre eltátja csőrét,

hunyorg feléje a nevető rét,

s a bárány is csodálkozik. Csoda,

hogy nem billen ki száján fogsora.

Ragyogó rügyön álldogál a nap,

indulni kész, arany fején kalap.

Fiatal felhő bontja fönt övét,

s langyos kis esőt csorgat szerteszét,

a rügy kibomlik tőle és a nap

pörögve hull le és továbbszalad. (Radnóti Miklós)

"Mint szelíd tavaszi

Eső a rónára,

Ugy hulldogál csókod

Ajkamra, orcámra,

Mindenik cseppjéből

Egy-egy virág terem...

Csókzáporos tavasz!...

Virágos szerelem!..."(Petőfi Sándor)

"Tavaszi szél száll, rügy bimbója pattan,

Valami kászolódik e tavaszban,

Ilyenkor sírnak gyantát fiatal fák,

Ilyenkor fáj az elmúlt fiatalság!" (Juhász Gyula)

Emberek ősi biztatója,

Csak azt szórd szét köztünk:

Állandó a tavaszi óra

S ilyen marad." (Ady Endre)

"Hát itt a husvét, alleluja!

És ilyenkor öntözködni szokás,

S az ezüstbokás

Verőfény táncol az emberek szivében,

S a tavaszi veréb dudolász a fákon,

Mint valami kis szárnyas furulya,

S a télikabátot zálogba vágom,

S randevúra hívom az ideálom." (Tóth Árpád)

(Fotók: Németh Csilla)