A válás fájdalmas és semmi sem tudja ezt gyorsan elmulasztani. A válás utáni időszak adott a gondolkodásra, s stabilizálni kell életünket, rendet kell tenni bensőnkben is. Pontosan annak a nyomorúságnak a megélése fog megerősíteni, amit ekkor túlél.

Veszteségei mindkét félnek vannak. Azt mondják, hogy a dolgozó nők könnyebben viselik a válást, mert van mivel lekötni magukat, teherbíróbbak. Munkájukban próbálnak újra önbizalmat gyűjteni, ambícióikat próbálják meg krízishelyzetben érvényesíteni.

A férfiakat sokkal jobban megviseli egy házasság vége, mégis minden film, olvasmány és maguk a férfiak is igyekeznek azt sugallni, hogy ők mindig könnyebben jönnek ki az ilyen szituációkból. Megfigyelésekkel támasztották azonban alá, hogy a férfiak válás után képtelenek a munkára koncentrálni, s többet is járnak orvoshoz, mint elvált nőtársaik.

Persze minden otthagyott házastárs elutasítást érez. Az elutasítás csupán egy opciója, egy választása párunk részéről, ami nem mutatja azt, hogy mennyit érünk valójában. Ettől még mindig egyediek vagyunk, tehetséggel, véleménnyel, érzelmekkel és értékekkel.

A visszautasítás dühössé tesz minket. Túl kell lépni a csalódottságon és dühön, hiszen a harag segít ugyan életünket tökéletesíteni, a hibáinkat keresni és kiküszöbölni, de könnyen a keserűségbe sodorhat.

Ilyenkor energiánk kb. 80%-a az érzelmekre, azok kezelésére pazarlódik el. A sok "miért?" felőröl. Önbecsülésünk valahova a béka feneke alá is képes süllyedni. De miért kellene depresszióba merülni? Mit érdemes átgondolni és megfogadni válás után?  Néhány gondolat...

1.Mindenképpen legyünk sokat közösségben, akár hasonló sorsú emberekkel együtt! Forduljunk bátran család terepeutához, pszichológushoz, pszichiáterhez!

2.Nem kell a látszatnak élni. Az nem egészséges, ha kívülről azt mutatja az ember, hogy egyáltalán nem rendíti meg a válás! Az indulatokat le kell vezetni!

3.Ne hergeljük családtagjaink ellen volt házastársunkat, ne feketítsük be, ne idegenítsük el a rokonoktól! Ne akarjuk mindenáron azt bizonyítani, hogy nekünk van igazunk!

4. Minden héten legyen egy kitűzött célunk, amit hét végére el kell érnünk!

5. Mozogjunk rendszeresen, a mozgás kikapcsol, lazít!

6. Étkezzünk változatosan!

7. Fogadjuk el, hogy az életünk megváltozott! Figyeljünk a kihívásokra! A mikor valami véget ér, akkor kezdődnek az új dolgok!

8. Fogadjuk el azt a valóságot, melyben elváltként kell élnünk. Ne feledjük, semmi sem történik véletlenül! A múltat el kell fogadnunk, a felelősség a miénk annak tekintetében, hogy mi vezetett idáig.

9.  Ne türelmetlenkedjünk, válás után nem jön egyből a lelki megbékélés, időt kell adni az érzelmek csillapodásának, sebek begyógyulásának!

10. A válás után tiszta lesz a kép, hogy kik az igaz barátok, kikre lehet számítani. Új élet kezdődik, új esélyekkel!

Persze az elején azért tele sírhatunk egy-két csomag papírzsebkendőt...

Az is segít!