A környezetemben hallott, tapasztalt viccesnek tűnő, ám sokszor igaz, néha ijesztő történetek alapján az alábbi anyós-paradigmát állítottam fel:
- A "Miért vetted el tőlem az én pici fiacskámat?" - típusú anyósok úgy érzik, egy galád nőszemély csábította el szemük fényét, aki mindezek tetejébe még módszeresen azon fáradozik, hogy valóságos lövészárkokat ásson anya és fia közé. Ők azok, akik állandó üres fészek szindrómában szenvednek gyermekük hiánya következtében.
- A "Nem tanítom meg neked a töltött káposzta receptjét, mert azt csak én tudom jól megcsinálni"- kategóriát népszerűsítő anyósok előszeretettel koppintják orrodra, hogy a főztöd ehetetlen, és csak ők tudják, mi is kell valójában gyermekük kényes ízlésének. Mert csak anyuka főztje az igazi.
- A "Teljesen félreneveled a gyereket!"- szlogent hangoztató mamák sziklaszilárdan hiszik, hogy ők dr. Spocknál is jobban ismerik a gyereknevelés helyes csapásvonalait. Ők azok, akik biztosítanak róla, hogy tuti, hogy túlöltöztetted a gyereket nyáron, és szinte biztos, hogy hagyod megfagyni télen a babakocsiban.
- Az "Én csak jót akarok neked!"- kitűzőre érdemes anyós, az amolyan minden lében kanál személyiségjegyeket hordozza magán. A családi konfliktusok megoldásán át, a tapéta színének kritizálásán keresztül, egészen a kocsi hitelügyintézésének általa vélt megoldásáig ível az ő kiaknázatlan tudása.
- A "Gyere, fiam, csak te tudsz segíteni!"- mondatot gyakorta emlegető anyukák a nap legkülönbözőbb szakában képesek magukhoz szólítani gyermeküket (kismenyük legnagyobb örömére), olyan fontosnak tűnő gondokkal, mint pl. beakadt a papír a faxgépbe - este 10 órakor.
- És végül az "Én megmondtam előre!"- kategóriájú anyósok gyermekük lelki romjainak összesöprése közben mondják ki eme bűvös mondatot, nem titkolt kárörvendéssel piciny lelkükben, hogy immár vége egy házasságnak.
Természetesen rosszabb esetben a kategóriák átfedik egymást, de akkor már a hétfejű sárkány esete forog fenn.
