Az égvilágon mindent el lehet adni az embereknek, ha olyan ősi, egyszerű formákra, hangulatokra épül a reklám képi világa, mint a kerekdedség, a simaság, a puhaság, a tisztaság, a nyugalom, a harmónia. Még a minden költőiséget nélkülöző WC papírt is rá lehet sózni az emberekre, ha a "nagy segg" helyett a "kerekded formák ajánlják". Végy tehát egy hamvas barackot, helyezd el egy reflektorok által megvilágított, éterien tiszta, fehér térbe, esetleg játsz valami idegnyugtató muzsikát, és az emberek már el se tudják képzelni mellékhelységük picinyke szentélyét az ominózus toalett papír nélkül.
Ha mondjuk whisky-t árulsz, mi a teendő? Minél drágább termékkel házalsz, annál nemesebb, előkelőbb hírverést kell, hogy csapj neki. A képen mindenképp a fekete és esetleg a vörös árnyalataival babrálj, majd végy egy elegáns és természetesen makulátlan nőt (ne felejtsük el, hogy a társadalom whisky-fogyasztó rétegének 99 százaléka hímnemű). Majd fogd az egész pereputtyot, és utaztasd el őket valamelyik angol természetvédelmi területen található, múzeummá alakított kastélyba, és minden készen áll a tradíciót, eleganciát és ezáltal magas társadalmi presztízst sugalló képkockákhoz.
Ha hajzselét akarsz rásózni a fiatal nemzedék tagjaira, akkor mindenképp rikító, csiri-biri színekkel kell mahinálnod. Ha a megfelelően "menő" zenét is beszerezted, akkor már csak néhány igazán jó arc tini srácra és lányra kell szert tenned, akik beleegyeznek, hogy (jó pénzért cserébe!) olyan séróval álljanak a kamera elé, amit emberi hajból 3 órás fodrászi közreműködés nélkül fizikai képtelenség alkotni. A ruházatuk is legyen mega trendi, hogy igazán menőnek érezze magát, aki végül pénzt ad ki a csiri-biri zseléért.
Ha szárnyas betétet reklámozol, a menstruáló nő mindig legyen nyugodt, ha kutyakaját, akkor az eb díjnyertes-fajtiszta, ha arckrémet, akkor retusálj, ha öltönyt, akkor csak a Nagy Őre add rá. De egy valamit ne felejtsünk el: Kovács János mosógépszerelőt hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát!
