Tudom, hogy nincsenek véletlenek, de az üzeneten, hiszen mi más is lenne (?), mégis gondolkodóba estem.
Azt mondják, hogy minden szervi betegségünk, lelkünk torzulásairól, problémáinkról árulkodik. De akkor miért is van rajtam a szemüveg? Ja, mert öregszem, és elhasználódott,- próbáltam vigasztalni magam. Persze rögtön tudtam, hogy nincs igazam...
Gyakran nem vesszük, mert nem akarjuk észre venni azt, ami a körülöttünk történik, és néha már kétségbeesetten felénk kiált. Kényelmesebb a "stuccot" játszani, és a homokba dugni, amivel látnunk kéne. Persze lehet másként is: szemellenzővel járkálni, vagy sötétített szemüvegekkel szaladgálni. Ez azért praktikusabb, mert, így egy kicsit leselkedhetünk, de magunkat mégis védve érezzük.
Hát ne is nézzen senki a szemünkbe! Még a végén kiolvasna belőle valamit... Mi pedig sunyin annak örülünk, hogy a másikban így meglelhetjük a gerendát.
Bujócskázunk? Ez jó játék még gyerekkorban, de felnőttként "bekötött szemmel senki se járhat egyenesen"- mondja Eötvös József. És persze megszégyenülve, lesütött szemekkel surrani sem jó.
Én szeretem, ha farkasszemet nézhetek valakivel, és szemtől-szembe állom a tekintetét, mert az sem érdekel, ha szemmel ver. Ez így sokkal őszintébb.
Azért van a szemem, hogy nézzek vele, - mondta egy ismerősöm, akit merev bámészkodáson kaptam. És látsz is vele? - vágtam vissza, de nem hiszem, hogy értette.
Mint ahogy sokan rajta kívül...Ezért vagyunk többen is veszélyben.
"Időnk csapása, hogy bolond vezet vakot"- mondta már akkor Shakespeare. És azóta...?
Azóta is egyre többen hordunk szemüveget...Mégsem látunk rendesen!
