Istenem, segíts bennünket abban, hogy ez a hét ne a rohanásról, egymás letaposásából és a féktelen vásárlásból álljon!

Emlékeztess arra, miért is gyújtottuk meg a harmadik gyertyát a koszorún, és mit is suttog halkan az igazi Aranyhét mindannyiunknak. Nyisd ki a füleinket, hogy ne az ordítást, ne a pompát, ne a színes lámpákat és hangzavart fogadjuk be...

Mondd el újra és újra, hogy ne legyen bennünk hivalkodás; ne a kapás, hanem az adni vágyás öröme éljen bennünk. Ne engedd, hogy elvakítson a csomagolás, a szemét, a kábító reklámok, a hiúságunkat legyezgető legtökéletesebb ajándék bitorlása.

De gyertyát gyújtani, ropogós terítőt borítani az asztalra, együtt körbeülni az asztalt, és közösen örülni...

Taníts meg minket megállni, megpihenni és megcsendesíteni Önmagunkkal és másokkal.

Tanítsd meg észrevenni gyerekeink szemében a várakozást, a csodavárás izgalmát, ami belőlünk már hiányzik.

Kérlek, segíts, hogy képesek legyünk félretenni hitetlenségünket, a tegnap és holnap gondjait, hogy tudjuk szeretni, értékelni azt, ami van; és ne az elégedetlenség keserítsen meg újra és újra.

Engedjük el azt, és akit el kell engednünk: halottainkat, a búcsúzókat, a minket elhagyókat; és hívjuk be azokat, akik bebocsátást kérnek hozzánk, akik kezet nyújtanak felénk.

Mutasd meg, hogy miként békéljünk meg Önmagunkkal, hibáinkkal és vétkeinkkel, és hogy miként lépjünk rá arra az Útra, ami kijelöltetett számunkra.

Emlékeztess az igazi Csodára, amiben már nem hiszünk, mert már hitünk sincs.

És segíts abban, hogy amit kapunk, azt fogadjuk el, és amit adnak, azzal élni is tudjunk . És ne csak Karácsonykor...