Tulajdonképp kivetítjük félelmeinket, amelyek valaki másban öltenek így testet, s kézzel foghatóvá válnak.
Talán nem is sejtjük, hogy egyfajta mágikus cselekedetet hajtunk ezzel végre, melynek nagyon is valós gyökerei vannak.
A bűnbak fogalma eredetileg egy izraelita szertartáshoz, az engesztelés napjához kötődik.
A Leviták Könyvének tanúsága szerint ekkor két hasonló kecskebakot választottak ki, amelyeket a Jeruzsálemi Templom elé vezettek, s sorsot vetettek rájuk. Egyikük égő áldozat lett, a másiknak pedig a fejére helyezte kezét a főpap, s ráolvasta Izraeli közösségének valamennyi bűnét.
A Leviták Könyve szerint aztán elbocsájtották a pusztába:
" Áron tegye mindkét kezét a fejére, és olvassa rá Izrael fiainak minden mulasztását, minden engedetlenségét és minden bűnét. Miután így a bak fejére olvasta őket, vezettesse a pusztába egy emberrel, aki késznek mutatkozik rá, s a bak elviszi minden bűnüket egy kietlen helyre." (www.kereszteny.hu/biblia)
A Talmud azonban azt írja, hogy ezt a bakot egy magas szikláról (aminek a neve talán Azazel lehetett) alátaszították. Azazel egyébként a modern bibliafordításban a bűnbak fogalmával azonos.
A lényeg azonban az, hogy a szertartás által a nép egy időre megszabadult bűneitől, s ebben rejlik a bűnbak valódi jelentősége.
