Bár a konyha leginkább főzésre való, különösen akkor, ha nincs benne étkezőrész, a budai társasház legfelső szintjét elfoglaló lakás tulajdonosai szerint az is fontos, hogy jól érezze magát benne az ember, és itt nem csak az ergonomikus berendezésre és esztétikus bútorokra gondoltak. A különleges tetőtéri ablakmegoldásnak köszönhetően a főzőcskéző vagy éppen mosogató egyednek különleges élményben van része. Ahogyan a háziasszony fogalmazott: „A fák tetején lakunk." És ez a konyhára is igaz.
A két falán bútorozott helyiség
önmagában akár egy átlagos, nem túl érdekes, hosszúkás konyha is lehetne, de nem az. Ami elsősorban kiemeli a hasonló konyhák sorából, az a nagyon jól megtervezett elhelyezése. Ez mindenekelőtt a házigazdák érdeme, miután a lakás belső elrendezéséről ők döntöttek: megvásárlásakor csak a tér volt
adott, annak felosztása rájuk várt. A konyha befogadására kijelölt rész a nappalit összeköti egy tágas terasszal, ily módon a főzőrészből mindkettő könnyen megközelíthető, ami különösen nyáron, amikor a terasz időlegesen átveszi az étkező szerepét, igencsak kényelmes megoldás. Ebből az irányból az előszoba is megközelíthető, így a bevásárolt dolgok pillanatok alatt a konyhába és az előtérhez közeli, tolóajtóval rejtett kamrába kerülhetnek. A nappaliban a konyha bejáratánál berendezett étkező is megérdemel néhány szót. Az alaphelyzetben is méretes ebédlőasztal bővíthető - nem csak az esetlegesen népes vendégsereg miatt, nagy a család is -, ugyanígy a fölötte lévő, az asztal alakjához igazodó világítótest: fém tartóelemei, mint a tangóharmonika, széthúzhatók, a rugalmas bura pedig képes követni az alakváltozást.
A konyhai készülékek és a szekrények
elrendezése is ésszerű. Az étkező közvetlen szomszédságában kapott helyet a borhűtő, a vele szemben lévő magas szekrénysorban a gőzpároló, alatta pedig a tányérmelegítő. Kicsit rendhagyó, de a maga módján kényelmes a mosogatógép elhelyezése, amelybe a helyszűke miatti kényszer is némileg belejátszott. A megszokottnál távolabb került a mosogatótáltól, cserébe viszont sokkal könnyebb a piszkos edényt belepakolni az ebédlőasztal közelsége miatt. Sem a frizsider és a mélyhűtő, sem a főzőlap és a sütő nem alkot együttest. A beépített hűtőgép az előszoba-bejárattal szemben áll, s hogy az építmény ne legyen túl magas, a mélyhűtőnek a gőzpároló alatt találtak helyet. Utóbbi mellé került a sütő, míg a nagyméretű négyplatnis Miele kerámialap a látványos ablaksorhoz, miként a corian munkalapba süllyesztett mosogató is. A tekintélyes vastagságú hófehér munkalap fölkúszik a hűtő oldalán, és a tetejét is beborítja. A pult mögötti falat is corian fedi.
Az ablakok közelsége
akár zavarhatná is a munkát, hiszen emiatt nem lehetett a tűzhely fölé szagelszívót telepíteni. De, mint tudjuk, mindenre - vagy majdnem mindenre - van megoldás, csak meg kell keresni. A háziak meg is találták: pultba süllyeszthető szagelszívót vásároltak - először külföldön láttak ilyet, majd itthon is ráleltek a De Dietrich termékére -, amely, ha nincs rá szükség, diszkréten eltüntethető, így nem zavarja a pult mellett álló szeme elé táruló gyönyörű természeti látványt, főzéskor viszont felemelkedik, és egy rejtett kivezető csövön át a falon túlra száműzi az erős illatokat. A mosogató csapjának kiválasztásakor is az ablak közelsége volt a szempont, így elsősorban az, hogy semmiképpen ne nője túl az ablakpárkányt. A rugalmasan hajlítható darab dizájnja is különleges, „összehajtva" inkább hasonlít műtárgyra, mint csaptelepre. A helyiség két hosszú falán végighúzódó, zömmel óriás fiókokkal fölszerelt bútort ide készítették, tökéletesen megfelelnek a konyha szellemiségének. Az afzélia - más néven afrikai doussie - egzotikusfa-frontokhoz választották a helyiség padlóját borító parkettát.
Fotó: Fényes Gábor
A cikk a Konyha&Fürdő magazin 2010/3. számában jelent meg.
