Miért is kéne védeni az elnyomó, állandóan előnyben részesülő erősebbik nem jogait? Ha belegondolunk a feminizmus jóvoltából létrejött nőkkel szembeni pozitív diszkrimináció sok esetben nem egyenjogúsághoz, hanem a nők kedvezőbb esélyeihez vezet. Pedig a cél a két nem egyenlősége lenne, nemde?

A férfi felszabadításáért küzdő mozgalmak (azaz a maszkulinista megmozdulások) a 70-es években jöttek létre, de gyökerei az 50-es évek második felééig nyúlnak vissza. Ironikus módon a férfiak helyzetéről szóló első beszámoló a Playboy-ban jelent meg. Ezekben az években kezdett el foglalkozni Hugh Hefner a férfiakkal szembeni igazságtalanságok témakörével, ami az apaságtól és a szexuális szabadságtól a Vietnam-i sorozásig sok mindent magába foglalt.

Napjainkban a mozgalom szószólója Warren Farrel. Farrel pályafutását hithű feministaként kezdte, ám mégis ő volt az egyetlen férfi, akit soha nem választottak be a Nők Nemzeti Szervezetének bizottságába. 1974-ben publikálta A megszabadított férfi című feminista könyvét, melyben azt vizsgálja, hogy a férfiak hogyan tudnak segédkezni a nők felszabadításában. Farrel akkor kezdett eltávolodni a mozgalomtól, amikor a Nők Nemzeti Szervezete visszautasította azt a kezdeményezést, hogy válás esetén a gyerekeket az apának is ítélhessék. Azóta egyre nagyobb figyelemmel tanulmányozza a férfiak helyzetét. 1986-ban megírta Miért haladnak a férfiak azon az úton, amin című könyvét, amit a New York Times "a szerelemről, szexről és intimitásról valaha írt legjobb könyvnek" titulált. De a Farrel által írt legnagyobb jelentőségű maszkulinista könyv A férfihatalom mítosza: a férfi a gyengébbik nem? című alkotás. Ez a műve körüljárja az összes férfiakkal kapcsolatos szociális, jogi és kulturális problémát.

A feminizmus és a férfiak jogaiért küzdő mozgalom kapcsolata nagyon összetett. Ugyanúgy, mint a feminizmus, a maszkulinizmus is ellenzi a patriarchális társadalmat, és a tradicionális nemi szerepek merevségét. A maszkulinizmus támogatja a feminizmusnak azt az ágát, ami a nők felszabadításért és egyenjogúságáért küzd, de erősen ellenzi azt a vonulatát, ami a hangsúlyt a férfiak és nők közti különbségekre helyezi, ami alapján a nők másságát olyan eljárásokkal kell védeni, melyekből a férfiak ki vannak zárva. A férfiak jogaiért küzdő mozgalom teljes egyenlőségre törekszik, és úgy tekint a nemekre, mint a társadalom által mesterségesen létrehozott jelenségre, és harcol az állam minden olyan intézkedésével szemben, ami a nőket és a férfiakat eltérő módon kezeli.

Frederic Hayward a következőket mondta 1981-ben a Férfiak Nemzeti Kongresszusán: "Nagy erőkkel kell dolgoznunk a nők problémáinak megoldásán. De ha a nők nem változtatnak a hozzáállásukon, akkor ők, a "mocskos szexisták". Tehát a férfi mozgalom tagjai szerint egyáltalán nem igaz, hogy a férfiak az elnyomók, a nők pedig az elnyomottak. Richard Haddad erről a következőképpen nyilatkozott: "Nem hinném, hogy a férfiak, mint osztály, elnyomnák a nőket, mint osztályt. Azt se hiszem, hogy ennek az ellenkezője lenne igaz. Inkább úgy vélem, hogy a férfiak és a nők együtt erősítik a tradicionális nemi szerepeket, azok előnyeit és hátrányait, de léteznek olyan megszorítások, kötelességek, melyek a férfiak számára pszichológiai és fizikai értelemben is halálosak.".

Az állam teljesen közömbös a férfiak teljes egyenlőségét sürgető javaslatokkal szemben, tehát a politikusok érdektelennek tartják a férfiak problémáit. Következésképp a férfiak nemcsak hogy nem szabadulnak fel a régi, maszkulinista szexizmusnak vélt rendszer kulturális és jogi maradványai alól, de valójában egyenesen alárendelődnek az új diszkriminációnak, amit a feministák szexista logikája, azaz a másság kultúrája, és a nőkkel szembeni pozitív diszkrimináció határoz meg.

De mégis, miben diszkriminálja a társadalom az erősebbik nemet? Például az igazságszolgáltatás terén akadnak kendőzetlen igazságtalanságok. A törvényszékek hajlamosak ugyanolyan súlyos bűntény esetében a férfi elkövetőnek nagyobb büntetést kiszabni, mint a nőinek. Szinte példa nélkül álló, hogy egy nőt halálra ítéljenek, és a gyengébbik nem tagjai sok esetben szisztematikusan kegyelemben részesülnek. Ezen kívül a férfi börtönök sokkal igénytelenebbek, mint a nőik, és a férfi elítéltek személyes biztonsága sokkal kevésbé garantált. A másik fontos terület, amelyen a férfiakkal szemben a nők sokszor előnyt élveznek, az a válás és az apaság-anyaság intézménye. Az Egyesült Államokban a válás 1906 óta létezik, és már akkor létrejöttek szervezetek, melyek a férfiak jogainak védelmére összpontosítottak, például hogy a válás után gyerekeikkel maradhassanak, vagy hogy a bíróság igazságosan kezelje a nők eltartási követeléseit. A férfi mozgalom képviselői ezen kívül úgy vélik, hogy ugyanúgy, ahogy a nő eldöntheti, hogy akar-e anya lenni, vagy sem, az erősebbik nemet is megilleti az "apaság választásának" joga. A férfiak hátrányos helyzetének talán legszembeszökőbb pontja a sorkötelesség. Például a koreai háború sok férfiben megérlelte azt a felfogást, hogy az erősebbik nem tagjai, mint katonák, nem többek az állam szemében, mint egy-egy lemészárlásra szánt húsdarab. "Kis srác koromban teljesen sokkolt, hogy Koreában hány fiatalt öltek meg, akiket csak azért küldtek oda, mert férfiak voltak." - meséli Frederic Hayward. Ma már ez a különbségtétel kezd visszaszorulni, mivel egyre több állam serege válik nyitottá a gyengébbik nem tagjai előtt is.