Az én és a te családod is zűrös. Mert a család nem mese, nem általánosítható, mindenki mondhatná, hogy nem ilyet akartam anyám. De csak a miénk, az enyém -és senkiével nem cserélnénk el, mert így kerek ahogy van.Ez a mi körünk.

Most csak a testvérről beszéljünk.

Mostanában egyre gyakrabban hallom, tapasztalom, hogy a testvérek kegyetlenül rivalizálnak egymással, nem jó a kapcsolatuk. Én sajnos értem. Igaz, megtalálható ez szinte minden családban, mondja a szakirodalom és azt mondják, hogy ez természetes. De mindez egy hosszú időre sajnos károsítja az egész család harmóniáját, az egészségét. Ez nagyon kegyetlen tud lenni az ünnepeken és a bajban, kritikus helyzetekben főleg.

Kezdetben, csak az egyik gyerek mutat ellenszenvet a testvére iránt. Olvasom. Általában ennek oka az idősebb féltékenysége. Mert ugye amikor megszületik a kistestvér, az idősebb nehezen dolgozza fel, hogy már nem csak vele törődnek a szülei, hanem üvöltő öcsikéjével, vagy kishúgával. A kivételezésnek tűnő helyzet pedig csak tovább növelheti a másik gyermek féltékenységét. A dolgok történnek és idővel a kisebbik is utálatszerű ellenkezést fog érezni testvére iránt. Önvédelemből. Szakirodalom...

Rendkívül sok szakirodalom szól arról is, hogy egy szülő hogyan kezelje ezt a helyzetet. Tanácsokat adnak neki, hogy miként magyarázzák el a gyermeknek testvérük fontosságát, tiszteletét. Ezeket a tanácsokat azonban nehéz elfogadni, hiszen a gyemeknevelés spontán műfaj, a problémák sosem könyv-szerűek.

Nagy baj van, akkor ha a testvérpár között nem tud kialakulni bensőséges kapcsolat.Senkinek sem jó.Van ilyen. Tudom.

Persze szokványos és életmentő rutin, ha csak a szülőkre mutogatunk. (Sajnos.) Nehéz ebből kijönni minden gyereknek.A gyerek is keresi a magyarázatot, hiszen érzi, hogy ez nem jó.

Az tényleg nagyon nagy hiba, ha a szülő  összehasonlítja gyermekeit, a testvérek teljesítményeit. Ez a legrosszabb hiba, melyet a szülők elkövethetnek! 

 A testvérek mindig külön egyéniségek, az egyik matekból tehetségesebb, a másik közelebb áll a humán tantárgyakhoz, a harmadik pedig a művészetet kedveli...

Felnőtt korban előfordul, hogy a gyűlölet enyhül a testvérek között, de az is, hogy egy életen át képtelenek leülni egymással egy asztalhoz, kerülik a közeledést.

Én

A családomban azt a mintát látom, hogy a legmélyebb lelki kapcsolat csak testvérek között alakulhat ki. Anyám és a Huga közt a legnehezebb helyzetekben is a harc és féltékenység fölött állt a szeretet és mindig tudják, hogy egymásra számíthatnak, de okosan figyelnek, óvják egymást. Pedig az életük és személyiségük nagyon különböző, mégis nagyon fontosak egymásnak. Harcolnak egymásért és magukért, de egymást erősítve. Ettől is erősek.

Sajnos ez keveseknek adatik meg, ezért  jobb hiján másokban keressük testvérünket.

Én nem adom fel, mert érzem, hogy egyszer a legjobb barátom lesz a testvérem! 

Danita