A konyha és a hozzá kötődő elvárások jelentős átalakuláson estek keresztül az utóbbi évtizedekben. Nagyanyáink konyhájában még minden berendezés külön állt, míg ma az összefüggő bútorba épített, a fal mentén felsorakoztatott elrendezés a megszokott. Manapság már a középen álló étkező sem alapkövetelmény, így lényegesen kisebb alapterületen is praktikus, jól használható konyhát alakíthatunk ki. A konyha komfortjának kulcsa ugyanis a család igényeihez szabott térrendezés és nem önmagában a négyzetméterek száma.
Igaz, otthona kiválasztásakor
az emberek négyötöde figyelembe veszi a konyha méretét - legalábbis ezt mutatja a Whirlpool egyik kutatásának eredménye -, ugyanis valamivel több, mint egynegyedük hetente legalább egyszer vendégül látja barátait, ismerőseit. Persze a meglévő keretek tágíthatók: esetleg mozgathatunk falakat, okos bútorozással és a gépek célszerű elrendezésével pedig hatásában „növelhető" a főzőhelyiség mérete. Bármekkora konyhában kényelmesen lehet főzni, ha a tűzhelyet, a mosogatót, a hűtőszekrényt és az étel elkészítésére szánt munkapultot jól osztjuk, rendezzük el, meg persze elegendő a tárolóhely is. Még egy viszonylag szűk folyosó is lehet jól használható főzőhely, igaz, ebben az esetben az étkezéshez, a családi, baráti együttlétekhez máshol kell helyet találni a lakásban.
Ha valaki ritkán főz,
vagy jobbára félkész ételeket használ alapanyagul, lényegesen kisebb munkafelületre van szüksége, mint annak, aki gyakran süt, vagy rendszeresen többfogásos étkeket főz, mert az előkészítő munkákhoz helyre lesz szüksége. Egyesek szerint a hétméteres munkafelület az ideális egy „nagy" háztartásban, de ennél lényegesen kisebb helyen is minden elvégezhető, ha a háziasszony átgondoltan, szervezetten fog a főzéshez. A kisebb, keskeny konyhákba egysoros elrendezést javasolnak a szakértők. Ahhoz, hogy minden gép elférjen, és elegendő fiók és szekrény is legyen, legalább három méter hosszú, egybefüggő falfelületre van szükség. Minél kisebb azonban a konyha, annál fontosabb, hogy mindennek legyen helye, mert az elöl hagyott tárgyak nagyon zsúfolt, rendetlen hatást keltenek az apró térben. Ebben az esetben tehát kötelező a felsőszekrény. Az L alakú elrendezés is megvalósítható kisebb alapterületen, hiszen a konyha egyik fala ekkor is szabadon marad, nem lesz zsúfolt a hatás. Ugyanakkor ezt a formát tartják a családi konyhák tökéletes alakzatának is: könnyen egybenyitható a nappalival vagy az étkezővel, és akár több személy is dolgozhat benne egyidejűleg anélkül, hogy folyton egymásba botlanának.
Tágasabb helyiségbe ajánlott
az U alakú vagy a kétsoros bútorozás - bár ez kisebb alapterületen is megvalósítható -, amivel növelhetjük a munkafelület arányát és a tárolókapacitást is. Ez a forma a legmegfelelőbb az ergonomikus munkaháromszög - hűtő, tűzhely és mosogató - megrajzolásához. Az ilyen elrendezésű konyhához azonban minimum két és fél méter széles helyiségre van szükség, hogy az egymással szemben lévő fiókokat akár egyszerre lehessen ki húzni, és kényelmes - több mint egy méter széles - közlekedő maradjon a bútorok között. A mozgalmas látványt nyújtó szigetelem kizárólag nagy alapterületű helyiségeknél jöhet szóba, akkor viszont nagyon praktikus. Azon túl, hogy lendületessé teszi az enteriőrt, akár tárolóként, akár reggelizőpultként hasznosulhat. Arra azonban ügyelni kell, hogy kényelmesen körbejárható legyen. Amerikai konyhák esetében akár térelválasztó szerepe is lehet a főzőszigetnek, amelynek nappali felé eső oldal stílusban igazodhat a lakószobához. Szigetben viszont csak akkor gondolkodjunk, ha közel két méter széles közlekedőnk marad.
Fotó: Fényes Gábor, Förster Tamás
A cikk a Konyha&Fürdő Magazin 2009/5. számában jelent meg.
