Szemünk fénye a gyermek. Minden egészséges gondolkodású és érzületű ember vágyik rá. Többségében először még azok is örülnek neki, akik nem éppen akkor vágytak rá, amikor megszületik. Bár az utóbbi években egyre sűrűbben hallani elhagyott csecsemőről. (Ne csak a "látványos" esetekre gondoljanak, amikor a kórház elé kitett inkubátorban találnak meg reggel egy csecsemőt, hanem azokra is, akik kórházban születnek, majd az anya nem viszi őket magával.) S, akkor ne is beszéljünk a titokban megszült, majd megfojtott csecsemőkről.

Kinek a felelőssége, hogy minden gyermek várt és vállalt csecsemőként szülessen meg? Sokan hajlamosak a társadalmi, szociális környezetet hibáztatni a bevezetőben jelzett esetekért. Pedig ez is elsősorban a szülő felelőssége. Nem (csak) az akaratlanul anyává lett lányé, vagy asszonyé. Hanem bizony az ő szüleiké. Akik megszülték őket akart és vállalt gyermekként, majd nem figyeltek rájuk eléggé, nem foglalkoztak vele, nem tanították meg őket a párválasztásra, a nem kívánt terhesség elleni védekezésre, a felelősségvállalásra.

Ez egy ördögi kör, mely generációk óta kísért. Ám középpontban mindig a gyermek iránti felelősségtudat áll. A mai felgyorsult, globalizálódó, elüzletiesedő világban pedig, a legkiszolgáltatottabbak éppen a gyermekek. Ártatlanok abban, hogy a világra jöttek. Ártatlanok abban az értelemben is, hogy még nem ismerik a világot, s annak mocskos oldalát. Védtelenek, mert nem ismerik a védekezés szabályait, miközben pedig értelmük nyílik, s egyre kíváncsibbak mindenre.

Kétségtelen, hogy szülőnek lenni nem könnyű feladat. Semelyik korban nem volt az, ám a gyermek iránti felelősség elsősorban mindig a szülőé. Figyelni rá, óvni őt a veszélyektől, tanítani az élet dolgaira elsősorban neki kell. Mindennap, és minden pillanatban, amikor vele van, és egy életen át. Hogy soha ne válhasson áldozattá. Akár bűncselekmény, akár baleset áldozatává. Egyetlen szülő sem háríthatja át a felelősséget teljes mértékben a társadalomra, és tárhatja szét kezét tehetetlenül, hogy "nem tudok vele mit kezdeni", ha elcsavarog, ha droghoz, vagy rossz társaságba menekül.

Sokan nem hiszik el, hogy milyen világban élünk. Sokan a rémisztő hírek hallatán azt gondolják, velük ez nem történhet meg. Sokan azt hiszik, hogy Magyarországon még mindig "burokban" élünk, a vasfüggöny leomlása után is.

Nos íme néhány hivatalos adat a www.police.hu oldalról

Az ismertté vált természetes személy sértettek között 1996-ban 3072 volt a gyermekkorú, és 6495 a fiatalkorú. 2005-ben már 5651, illetve 8479. (Gyermekkorú a 14 év alatti, fiatalkorú a 18 év alatti.)

2006 első öt hónapjában az ismertté vált bűncselekmények között

- 684 volt a kiskorú veszélyeztetés

- 110 a szemérem elleni erőszak

- 85 a megrontás

és 7229 a tiltott pornográf felvételek készítése, illetve a felvételekkel való visszaélés. Ez a szám nem csupán azért megdöbbentő, mert egy év alatt háromszorosára nőtt (2005 azonos időszakában még "csak" 2785 ilyen bűncselekmény volt), hanem mert sértettek egyre fiatalabb életkorúak.

Bizonyságul, íme egy részlet Kránitz Mariannak a Belügyi szemlében, 2005-ben megjelent cikkéből:

"A XX. század végére azonban a prostitúció minőségében változott meg: immáron nem mobil (jobban mondva csak "lefelé", a prostituáltak társadalmában történő lecsúszás irányába mobil), nem átjárható, nem homogén jelenség, hanem immobil, átjárhatatlan, heterogén társadalmi realitás.

Már nem csupán egy-egy ország határai közé szorított jelenség, hanem határtalanná - transznacionálissá - terebélyesedett. Az országhatárok megnyitása, az Európában tapasztalható keletről nyugat felé irányuló népvándorlás, a világszerte kiterjedt lány- és gyermekkereskedelem, valamint a kábítószer-kereskedelem profitábilis üzletággá válása, a szexturizmus, a szervezett bűnözés "hatékony" közreműködése és még egy sor más körülmény - és mindezek következményei - eredményeképpen a prostitúció világjelenséggé vált. Ráadásul a világ számos országában - különösen a legfejlettebb civilizációval rendelkezőkben és a legelmaradottabbakban - az is tapasztalható, hogy a prostituáltak életkora az évek folyamán egyre alacsonyabb."..." Hazánk nem tartozik ugyan sem a leggazdagabb, sem pedig a legszegényebb országok közé, a prostituáltak átlagéletkorának csökkenése nálunk is megfigyelhető."...

"Még a legszerényebb becslések szerint is a világon évente mintegy kétmillió gyermek válik prostituálttá, holott ez a polgárok elsöprő többsége szerint is a fehér rabszolgaság legkegyetlenebb, legembertelenebb formája."

És akkor még nem is beszéltünk a gyermekek közlekedési baleseteiről, ahol bizony nagyon sok esetben nem a gépjárművezető a hibás, vagy arról, hogy a rendőrség állandóan frissített és aktualizált honlapján 11 oldalon keresztül sorolja fel az eltűnt személyek adatait, köztük nagyon sok kiskorút. Sőt még mindig keresik azt a fiút, aki 6 éve, akkor 11 évesen tűnt el.

Nem elég akarni, nem elég szeretni a gyermeket, nem elég azt hinni, hogy vigyázunk rá, hogy mi gondos szülők vagyunk... Az is hozzátartozik a szülői felelősséghez, hogy reálisan lássuk a világot, amiben élünk, értékeljünk, s jól meggondoljuk, mikor engedjük el gyermekünk kezét, akár egy pillanatra is!

LK