Csodálatos varázsló a túlérzékeny emberfaj: míg te bolhát látsz, ő elefántot;míg te kis feladatot, ő gondos tervezést igénylő hosszú távú problémamegoldást.
Te csak egy véletlenül elejtett, meggondolatlan mondatnak titulálod, ő személye ellen irányuló támadásnak. Sőt! Hetek óta tartó aknamunkának.
Teljesen kiszámíthatatlan, extra érzékeny fajta. Nehéz vele.
Hiszen állandó készenlétben kell lenned, minden érzékszerved és mozdulatod kordában tartanod...nehogy, véletlenül sértőt,bántót vagy félreérthetőt tegyél vagy mondj.
Patikamérlegen kell a szavaidat méricskélni, és soha nem lehetsz biztos abban, hogy vajon a megfelelő adagokban porcióztad ki a mondanivalódat.
Jobb esetben csak a szokásos duzzogást figyelheted meg rajta, vagy kisebb-rövidebb kommunikációmegvonást-amivel tulajdonképp magát (is) bünteti, szegény.
Néha azonban kifejezetten meglep: heves dührohamai, a tárgyakon levezetett energiái (ti. ajtócsapkodás, tányértörés vagy asztalborogatás) mintha némiképp ellentmondásban lenne törékenynek mutatott lelkületével.
Ilyenkor aztán tanácstalanul tárod szét karjaidat, s végképp nem tudod, hányadán is állnak a dolgok vele...
Talán érdemes lenne megkérdezni őt magát, az Túlérzékenység Szakértőjét!
