A feleség egy angol lakberendezési könyvben látta meg a zöld, kazettás bútort. Igaz, az ott bemutatott nagyméretű étkezős konyha leghangsúlyosabb eleme a tér közepén álló sziget, felette a szagelszívó és az arról lógó rézedények voltak, amire ebben a lakásban esély sem mutatkozott. De az alapmotívumokat és azzal együtt az otthonos, napfényes hangulatot azért sikerült beköltöztetni az aprócska budai lakásba.

Délies vagy country stílust többféle módon teremthetünk, de rusztikus hangvételű, festett tömörfa bútorokkal és néhány hangulatos kiegészítővel biztos, hogy elérjük a kívánt hatást. Ez történt ebben a konyhában is, ahol a színek a helyiség főszereplői. Nem volt könnyű eltalálni a napsütötte természetet idéző kellemes zöld tónust, sem kiválasztani az azzal harmonizáló, kissé viseltesnek tűnő terrakotta padlólapot vagy a természetes követ idéző homokszínű fali csempét. A tulajdonos hosszas utánajárással, darabonként vásárolta meg a kellékeket, hogy a végső hatás tökéletes legyen.

A fal színét a csempe árnyalata határozta meg, igaz, csak másodszorra. Eredetileg napsárgára festették, de a három erős árnyalat hatására túl zaklatottá vált a konyha. Ahogyan a színekkel foglalkozó tankönyvekben is áll, két erős tónus mellé harmadikként a semleges árnyalat passzol. Ezt igazolja a bézsszínű fal is.

A bútor minden elemében jelen van a rusztikus stílus. A háziak határozott elképzeléseit egy díszlettervező valósította meg a tradicionális jegyek figyelembevételével, a megrajzolt darabokat pedig egy asztalos készítette el. A díszített frontok, az aprólékosan kiválasztott zsanérok és a szekrények beosztása mind a hangulat érdekében lett olyan, amilyen.

Szintén a vidéki stílusra jellemző a nyitott polc, ezért kovácsoltvasból készült tartókon nyugvó lapok kerültek a falra felsőszekrények helyett a szagelszívó mindkét oldalán. Igaz, így viszonylag kevés a tároló, és rendet tartani sem könnyű, a látvány viszont mindezért kárpótlást nyújt, véli a háziasszony. Az egyetlen magas szekrény muszájból lett: a konyhát lezáró elem rejti a hűtőszekrényt.

Az ablak melletti sarokba azért mégis terveztek felsőszekrényt, ami egy kicsit a „van is, meg nincs is" érzetet kelti. Optikailag minden trükköt bevetettek, hogy kevésbé legyen feltűnő: a sarokelem alig lóg a térbe, ráadásul a fal tónusával megegyező színűre festették. Ennek ellenére felvállaltan „kakukktojás": a frontja mintázatában is elválik az alsószekrényektől, és a barna korona is kizárólag ezt az elemet díszíti. Az angol country konyhákra amúgy jellemző, hogy egy különálló bútor oldja az enteriőr monotonságát.