A szép pázsithoz a kövekkel teli talaj csakúgy nem alkalmas, mint a vízzel teli mocsaras. A kert talaja olyan legyen, amit a köznyelv "jó kis föld"-nek mond. Néhány ásónyomnyi mélységig leásva jól kivehető, hogy az addig nem művelt területen legfelül egy kis vegyes állagú humuszos takaró, az alatt egy laza felső-, lejjebb az altalaj, legalul egy ősréteg különböztethető meg.
A művelésre alkalmas föld-talajok három fő csoportba sorolhatók.
A megfelelő talaj
A kötött agyagtalajból kiemelt, almányi kockára cseppentett víz nem szívódik be. Ha átitatjuk vízzel, belőle golyót lehet formálni, ami megszáradva, akár ágyúból is kilőhető. Ez a kerámiák és szobrok alapanyaga. Ha egy diónyit egy pohár vízben felolvasztunk és elkeverünk, sokáig nem ülepszik le, hanem átlátszatlan függönyként kavarog. A növények gyökerei nem képesek benne elterjedni. A homokos talaj szemcséit jól érezzük az ujjunkkal, ha a kivett mintára vizet öntünk, az sötétre színezi, és láthatóan átfolyik rajta. Vizesen sem gyúrható, formálható. Vízáteresztő tulajdonsága miatt nem kedvelik a növények. A kevert, kissé homokos agyag az ideális talaj. Nedvesen kissé gyúrható, szárazon rizsméretű szemecskékké morzsolható. Az ilyen barnás, "föld-színűt" kedvelik a kertészkedők is. A talaj kis része leül, de kissé zavaros marad a pohárban.
Gyepápolás
A tápanyagok két fő csoportba, a szervesekébe és az ásványiakéba sorolhatók. A műtrágyák esetenként mindkét csoportból valókat tartalmaznak. A nitrogén (N) a növekedést, a foszfor (P) a virág- és termésképződést serkenti, a kálium (K) növeli a növény ellenálló képességét, a magnézium (Mg) elősegíti a levélzet zöldülését, a kalcium (Ca, fehér) pedig erősíti a sejtfalakat.
Mivel a gyepszőnyeg füvét a gyakori, rendszeres, mutatósra vágással folyamatosan megkínozzuk, megszakítjuk a tápanyagok természetes körforgását, elengedhetetlen a megzavart ciklusok miatti tápanyagpótlás, különben a talaj elszegényedik, azon gyep helyett a moha és a gazok terjednek el. A gyep folyamatos rendben, szépen tartásához a pótlásul kijuttatott (szórt, vagy oldatban szétfolyatott) nitrogén segíti a sejtek képződését, az egyenletes növekedést, és biztosítja a regeneráló erőt. A foszfát elsősorban a gyökérzetet fejleszti, ami által az alsóbb rétegekig lenyúló gyökér száraz időszakban is eléri az ott tárolt éltető vizet. A kálium növeli az ellenálló-képességet, szilárdítja a növény szerkezetét, segíti az anyagcserét, és télire tartalékokat képez. A magnézium és a nyomelemek egészséges, szép zöld leveleket, szárakat fejlesztenek a növényen.
Természetesen csak akkor fejhetik ki jótékony hatásukat, ha megfelelő mennyiségben, időben és sorrendben jutnak a gyep talajába. Például a túl sok nitrogén és más tápanyagok hatására a gyep túltelítődik savanyító tápanyaggal, azok leszivárogva a nem termő talajba, kárba vesznek. Ami a gyephez jut, túlhajtja a leveleket, többszöri fűvágásra kényszeríti a kertészt. A levélzet mégis satnya marad, gyökérzete gyengül és a talajban maradó tápanyagtöbblet terheli a környezetet.
Csak a talaj jelenlegi táptartalmának, a növény tápanyag-igényének ismeretében lehet kiválasztani a növényt segítő összetételű és mennyiségű trágyát, tápanyagot. Ehhez pedig jó tudni, hogy a szerves + ásványiak gyorsan és sokáig hatnak, hogy tápanyagtartalmuk és alakjuk (por, granulátum, folyadék) választható. Segítik a humuszképződést, gazdag az anyagválasztékuk, aktivizálják a talajt. Az ásványiak azonnal, ám egyes nitrogéntartalmúak tartósan is hatnak.
Milyen fűfajtát válasszunk?
A pázsitot alkotó fűféléktől elsősorban a szép zöld színt várják a hobbikertészek. De azt is, hogy tömör gyepfelületet alkosson, egyenletesen nőjön, bírja el a gyakori vágást, ha árnyék vetődik rá, azt viselje el, ahol járni is fognak rajta (gyerekek) tűrje a taposást. A magkereskedésben gyakorta ajánlják a mindenre jó "sportkeveréket", mert annak olyan szép lesz a pázsitja, mint a tévében az angol focipályáké. A Lolium perenne legelők füve, jól bírja a taposást. A Poa pratensis a réteké. Fő előnye, hogy dús, oldalra terjedő gyökérzete révén tömör gyepet alkot. A Festuca rubra tömör gyepet alkot, és egészen alacsonyra is vágható. A Poa supina viszont az egyetlen, ami árnyékban is díszlik. A kutatók szerint a gyep szépsége, tartóssága 60%-ban a fűfélétől, viszont a műtrágyázástól-kezeléstől 30, a talajtól mindössze 10%-ban függ.
A füvet tavasszal, az első vágásig hagyjuk akár 10 cm-re is megnőni, azt kövesse a fajtától függő 2-5 cm-re, aztán a beállhat 3 cm-re, végül az őszit ismét 5 cm-re való vágás. Nagy területet kis fűnyíróval csak sokszori ürítéssel, lassan, nagy géppel gyorsan, ám kevés, de nagy kupacokat "aratva" vághatjuk. Egyenletes magasságban, egyenletes időszakokban csak akkor lehet nyírni a füvet, ha a talajerő-utánpótlás a termesztési időfolyamatához igazodik, azaz először márciusban, aztán májusban, s harmadszorra július végén történik. Így a két kiszórás között is egyenletesre lesz vágható.
A vertikulálásnak, a talaj felső rétegének megtisztításának, levegőztetésének a pázsit szépen tartásában majd akkora szerepe van, mint az öntözésnek, a nyírásnak és a talajtápok utánpótlásának. A fűszálak tövében ugyanis óhatatlanul lerakódik a vágáskori szálacskák egy része, s ott szinte filcszerű réteggé áll össze. Kiszáradva, majd a víztől össze- tapasztva a napfényt, a levegőt és később a csapadékot is elnyeli, vagy visszaveri. Ezt a réteget gereblyével, kézi, vagy gépi hajtású, fésűs-hengeres vertikulátorral (mulcsut fűnyíróval) kell eltávolítani.
forrás: www.ujszo.com
