Ha a lélek sebeket kap, és megoldhatatlannak tűnő helyzetekbe kényszeríti a bajban lévő embert, akkor védekezésképp kapaszkodókat keres. Akár több ezer éveseket is.

Már a pszichológia kikerülhetetlen alakja, Jung is lélekgyógyító rendszereknek nevezte a vallásokat, amelyek a bajban, krízisben lévő embernek kapaszkodókat nyújtanak, az élet végső kérdéseire igyekeznek választ adni, miközben egy fejlődési utat is felkínálnak az önmagát kereső ember számára.

A vallások szilárd alapját az adja, hogy biztos morális értékrendszerük és egységes világképük van, ami egyértelmű és világos útmutatást tud adni az összezavarodott, a kiutat kereső embernek.

A jelenkor azonban a nagy történelmi egyházak megmerevedése, rugalmatlansága s amiatt, hogy gyakran nem képesek megszólítani az egyént, másféle utakat és kezeket keres és kap.

Dr. Szenes Márta, pszichológus szerint az ezoterikus szellemi koktélok különösen kedveltek manapság: ezekbe a koktélokba aztán bele lehet mixelni az asztrológiát, a boszorkányságot, a jóga és a meditáció különféle formáit, vagy épp hozzá lehet csapni egy csipetnyit a keleti kultúrák zanzásított elméleteiből. Saját szánk íze szerint.

Mindeközben a kis vallási közösségek is egyre inkább teret nyernek, hiszen odamennek, megszólítanak, személyre szabottak. Mindazt nyújtják, amit a hagyományos nagy egyházi keretek közt nem mindig kap meg az ember: bensőséges emberi kapcsolatokat, állandó odafigyelést.

Ez pedig- valljuk be- a lélekápolás alfája és omegája: a személyes kapcsolatokból szőtt háló, ami megvéd a lelki törésektől, vagy épp csillapítja azt.

S ez az, aminek híján vagyunk, s amire igazán ki vagyunk szomjazva lelkileg...