Másra vágyunk. Nem az öregséggel van ez kapcsolatban, inkább egyfajta új korszakkal, amit környezetünkkel így próbálunk tudatni. És szeretnénk is, ha a külsőnk tükrözné hogyan érezzük magunkat. A fiatal "lányoknál" valószínűleg erre mondják, hogy nőiesedik, nővé válik.
Minden évben tavasszal új korszakba lépünk. Ilyenkor összegződnek bennünk az elmúlt időszakban ért hatások, élmények. Ezek átalakulnak a lelkünkben, és hozzáadódnak a személyiségünkhöz. Tovább építik jellemünk képzeletbeli várát. De mindez várat magára addig, amíg meg nem érkezik a jó idő. Amikor már van kedvünk magunkkal foglalkozni. Amikor szeretnénk már mi is úgy tündökölni, mint egy rózsa. Érettebben, bölcsebben, frissen. Ami segít pluszt vinni a munkánkba, kapcsolatainkba. Lehet, hogy az igényeink változnak, lehet, hogy a szokásaink. Vagy lehet, hogy arra van szükségünk, hogy új partnert keressünk magunknak.
A változás mindenkinél más formában jelentkezik, és mindannyian tudjuk, hogy ennek engedni kell. Ebben biztosak lehetünk. Eleinte talán nem vagyunk képesek megfogalmazni mit is érzünk, miben vágyunk másra. De nem kell sürgetni, mivel villámcsapásként ér majd minket a felismerés és onnan nincs már visszaút.
Valljuk be őszintén, igenis kell ez nekünk. Mert jó érzés, hogy képesek vagyunk még megújulni és meglepetést okozni a környezetünknek.
