A herceghalmi családi ház kettes számú fürdőszobája kialakításakor az volt a feladat, hogy funkcionális és esztétikus legyen, de lehetőleg ne kerüljön túl sokba, mert a fő - az egyes számú - fürdőszobába elég borsos árú burkolatot sikerült választani a ház átalakításakor. A célt maximálisan sikerült teljesíteni, a házzal ismerkedő vendégek körében a két fürdő egyforma elismerést kapott, sőt, vannak, akiknek a tetőtéri helyiség nyerte el inkább a tetszését. Egy jó nagy kád, egy mosdó és egy vécé az emeleti fürdőszoba felszereltsége, meg egy lábakon álló polc, egy hozzá illő faülőke - egyébként szennyestartó is - és egy törülközőszárító. Mindegyikük megtalálta az ideális helyét, ahogy mondani szokták, mintha oda teremtették volna őket.
A helyiség óriási előnye,
hogy a tetőtéri ferde tetősíkok ellenére igen jól és kényelmesen lehetett elrendezni benne a szanitereket, persze ebben a viszonylag nagy alapterület is segített. A fürdő furcsa alaprajza is inkább előnyt jelentett, mint hátrányt. A bejárati ajtó bal oldalánál ugyanis, a megszokottól eltérően, a fal nem síkban, azaz 180 fokos szögben folytatódik, hanem tompaszögben megtörik, egyszersmind igen alkalmas helyet kínálva a mosdónak. A falra szerelt szögletes szaniter így különös hangsúlyt kapott, látványa inkább megkomponáltnak tűnik, a kényszernek halvány jele sincs az elrendezésben. A fölé szerelt nagy, keret nélküli tükör is jól mutat a falon, megsokszorozza a vele átellenben lévő manzárdablakon beáramló fényt.
A méretes akrilkád
helyét is az alaprajz kínálta, ugyanígy a törölközők, fördőköpenyek számára helyet nyújtó faállványét és a törülközőszárítóét. A helyiség adottsága, hogy egy jókora szerkezeti elem kettéosztja a bejárattól jobbra eső teret. Közvetlenül az ajtó mellett a falakkal egy kisebb beugrót képez, ide helyezték el a polcot és a fűtőrácsot. Az oszlop túloldala az oldalfallal és a házfallal már egy nagyobb fülkét alkot, a kád szinte ide kívánkozik: kifejezetten alkalmas zug a relaxálásra, a kád fölé hajló manzárdtető sem zavaró, sőt, még kuckósabbá teszi a helyet.
Az ablaknak is
többféle szerep jutott, persze azon kívül, hogy jó sok fényt enged be a helyiségbe. Központi helyénél fogva természetes választóvonalként is működik: egyik oldalán a kád, a másikon a vécé. A szerepet erősíti az ablak alá telepített szennyestartó ülőke, amelynek igazán alkalmas itt a helye még azért is, mert az amúgy is falba süllyesztett nyílászáró alatti beugrót a Geberit öblítőrendszerhez szükséges parapetfal még mélyebbé teszi. Mindezeken túl az ablak alá a kád peremének magasságában még egy kis párkányt is építettek, amelynek a kádhoz közeli része alkalmas pakolóhely, a másik felére helyezett növények pedig jó sok fényt kapnak a föléjük nyúló ablakon át.
A sokféle formájú és tónusú burkolat
adja meg a fürdő igazi egyéniségét. Az összhatás zöld, de a három nagy felületen - a statikai oszlopon, a kád palástján és a mosdó mögötti falon - megjelenő, a drapptól a banánszínen át a fűzöldig többféle árnyalatot fölvonultató mozaikjellegű csempe mozgalmassá teszi a fürdő képét. A fal többi részét is ilyan apró vízszintes hasábok borítják a ferde tetősíkok magasságáig - a fölött már fehérre festették a felületeket -, de ezek már a banánzöld képviselői, míg a padlót négyszögletes, élénk középzöld árnyalatú, diagonálban lerakott négyzetes lapok borítják.
Figyelemre méltó
● A kád fölé hajló manzárdtető nem zavaró, sőt, még kuckósabbá teszi a helyet.
● Az amúgy is falba süllyesztett tetőtéri ablak alatti bemélyedést a Geberit öblítőrendszerhez szükséges parapetfal még mélyebbé teszi.
● A kád peremének magasságában épített párkány kádhoz közeli része alkalmas pakolóhely, a másik felére helyezett növények pedig jó sok fényt kapnak a föléjük nyúló ablakon át.
Kolossa Katalin
Fotó: Fényes Gábor
A cikk a Konyha&Fürdő magazin 2009/4. számában jelent meg.
