A húsvét időszaka a vallási megemlékezések mellett a tavaszvárásnak, a természet újjáéledésének, így az újjászületésnek évezredes ünnepe is. Az ilyenkor hagyományosan asztalra kerülő étkek - a tojás, a bárány, a foszlós kalács, a sonka, a bor - is az új élet, a megújhodás jelképei.

A hosszú böjt után elfogyasztott, finom ünnepi ételek egyik legjellegzetesebbje a ma is élő húsvéti jelkép, a tojás. Az új élet, az újjászületés, a tökéletesség szimbóluma. A húsvéti bárány a keresztény vallásban Jézust jelképezi - aki áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért -, ám a bárány régi termékenységi szimbólum is, amelynek gyökere, hogy a kisbárányok többnyire tavasszal jönnek a világra. Később a bárány helyett sonkát fogyasztottak, amely a vidéki jólét jelképévé is vált az elmúlt századokban. Ma már a sonka sem biztos, hogy "hagyományos", egyéb füstölt húsok - például az egészségesebb pulykacomb - is jó helyettesítői lehetnek az ünnepi asztalon.A húsvéti sonka mellé

nálunk leggyakrabban a kemény tojáson és a reszelt tormán kívül különféle kevert, például almával, tejszínnel, túróval lágyított mustár- és tormakrémeket, ropogós piros és fekete retket, újhagymát, uborkát kínálnak a vendégeknek.

Ma már a hagyományos főtt tojás sem egyeduralkodó: változatos formában jelenik meg, hidegkonyhai készítményként libamájjal, kaviárral, rákkal, pikáns paraj-, lazac- vagy egyéb fűszeres krémmel töltve. Salátaként - mustárral, majonézzel, snidlinggel - is egyre népszerűbb, de finom más saláták kiegészítőjeként is. A tyúktojás mellett pedig egyre inkább hódít a látványnak is kedves, pici fürjtojás, amely füstölve igen ízes kelléke lehet bármely tavaszi színes zöldsalátának.

Egyes vidékeken

a húsvéti mazsolás kalács is felkerül a sonkatálra, és nem hiányozhatnak a régmúltban megszokott sonkakísérő gyümölcsök, az alma, a körte, s a kissé pikáns társítású eper sem.

A mediterrán országokban a főtt, sült sonka mellé déligyümölcsöket s aszalt, porcukorban megforgatott datolyát adnak; a pármai sonka friss sárgadinnyével az olaszok egyik kedvelt csemegéje húsvétkor is.

A szomszédos országokban gyakran adnak durvára vágott lila hagymát vagy újhagymát a sonka mellé, amelyet ketchuppal, finom ecetekkel, fűszerolajakkal ízesítenek. Északabbra igen népszerű a kifliburgonyából készült hagymás burgonyasaláta, a lengyeleknél pedig, akiknél szintén elengedhetetlen húsvétkor a sonka, többnyire a hideg babsaláta.

Napjainkban ismét egyre gyakrabban

kerül az asztalra húsvétkor bárány- és birkahúsból készült étel is. Rántva, töltve, párolva és sütve, mediterrán fűszerekkel ízesítve különleges hangulatot kölcsönöznek, és igazi kulináris örömöt jelentenek az ünnepi ebéd résztvevőinek. A szintén húsvéti jelképként kezelt nyúl - sok helyütt a "nyuszi hozza" a gyermekek húsvéti ajándékát - egészséges húsa révén akár vörösboros pörköltként, vadasan vagy sütve ugyancsak mind több családnál szerepel az ünnepi ételmenüben.

A húsvéti asztal jellegzetes dísze a barka, a tavasz hírnöke. Észak- és Közép-Európa tájain ugyanis a fűzfabarka szimbolizálja azokat a pálmaágakat, amelyekkel - legyezőként lengetve, leterítve az útra - üdvözölte a nép egykoron a Jeruzsálembe bevonuló Jézust. A barka mellett az ilyenkor pompázó nárcisz, jácint és tulipán is díszíti az ünnepi asztalt.

Konyha és Fürdő Piac 2004/3