Jöjjön akkor egy újabb nagy klasszikus a sorban, a Wellington bélszín, amelyet nemcsak karácsonyra lehet elkészíteni, de ilyenkor nagyon ajánlott.

A mai bejegyzésben mélyutazást teszünk az omladozó hússzeletek, a rendkívüli szaftosság és a karakteres aromák rejtelmeibe. Készülj fel, mert ma életed steakjét fogjuk megsütni! Sokan félnek hozzáfogni az első steak elkészítéséhez, gondolva, hogy biztosan kvantumfizika szintű ismeretek szükségesek a sikerhez. A valóság ennél jóval egyszerűbb, néhány támpontot betartva világsiker várakozik a tányérodon.

Ez a recept már egy kis ünnepi készülődésnek is vonzó ötlet. Ám egy ilyen finom bélszínt mindenféle plusz ínyencségekkel az ünnepi napokat nem szabad kihagyni!

Ha valaki szereti a húst, annak a marhabélszín még akkor is finom, ha csak simán megsütjük. De még a legfinomabb étkeket is lehet még finomabbá tenni. Ez a pác pedig még annál is finomabbá varázsolja…

Van, amiért megéri dolgozni. Bár ez a recept nem a legegyszerűbbek közül való, az ínyenc hozzávalók és a végeredmény megéri a ráfordított időt!  

Ezekkel a cseppet sem önkínzó fogásokkal megkönnyítjük azok dolgát, akik keményen küzdenek az edzőteremben, a konyhában, hogy lefaragják megszaporodott kilóikat.

Itt a tavasz, jön a nyár, és a melegebb napokkal a grillezés ideje is beköszönt. Most egy olyan receptet közlünk, amelyet azért serpenyőben is el lehet készíteni – mint ahogyan sok más grillre való ételt –, de azért az az igazi, ha rácson készül!

Ne ijedjünk meg! Az eredeti recept ugyan szarvasbélszínről szól, de a különbséget egy kisebb marha vesepecsenye vagy a szarvasszűz között csak egy sokat próbált ínyenc fedezi föl. Aki meg még nem kóstolt szarvasbélszínt, az úgysem fogja emiatt kritizálni ezt a nagyon finom sültet, amelyet a vörös húsoktól idegenkedők akár sertés szűzpecsenyével is kipróbálhatnak.