Mi az igazság? Mi a valóság? Hogyan lettünk azok, akik vagyunk? Ferdinand von Schirach legújabb, Büntetés című könyvében tizenkét bűnügyi történetet ismerhetünk meg, amikben ismét a bűn és bűnhődés örök témája kerül előtérbe.

Tudjuk, hogy mit kellene tennünk, elvégeznünk, miért szükséges, mik az előnyei, s mi lesz a következménye, ha későbbre hagyjuk - mégis halogatunk. A bibliai magyarázat szerint ez a jóra való restség.

Aki beteg az nem egészséges. Egész-séges. A nyelv, s különösen a magyar nyelv szinte kulcsrakész megoldásokat kínál, hogy merre induljunk, ha eltévedtünk a Sötét Erdőben.

Ha az 1960-as évekre tehető a tőlünk nyugatabbra élők "szexuális forradalma", akkor ennek hazai megfelelője a rendszerváltozás óta folyamatosan tart. Vagy ezt már nem is lehet forradalomnak, nemi eszmélésnek nevezni, hanem inkább az érzékek háborújának, esetleg a jó erkölcs elleni terrortámadásnak?

Ferde tekintetek, az utca másik oldalára átmenő ismerősök. A homoszexualitás ugyan már jóval kisebb tabu, mint pár évtizeddel ezelőtt, a társadalom jelentős része még mindig bűnösnek, betegnek, ferde hajlamúnak tekinti a saját nemükhöz vonzódókat. Nem csoda, ha a legtöbben titkolni próbálják szexuális beállítottságukat.

Az emberiség története során állandóan változik a meztelenséghez való hozzáállás. A pucérság kérdése már a Bibliába is feltűnik: Ádám és Éva bűnbeesése után úgy tűnik, véget ér a természetes, édeni állapot, s az ember befedi testét.

Gondolta volna, hogy a középkori Európában egyetlen pozíció volt, melyben a házastársak "legálisan" örülhettek a szerelemnek?