Holch Gábor 2002 óta él Kínában, vezetési tanácsadó és coach, a sanghaji magyar közösség egyik törzstagja. Munkáját tucatnyi európai és ázsiai ország között ingázva végzi, útközben pedig ír. Angol és magyar nyelvű könyvei, cikkei a kelet-nyugati kapcsolatokról szólnak, hol szakemberek, hol szórakozni vágyó olvasók számára. Baisanszki Zsanett Sanghajban találkozott vele.

Új sorozatunkban, a PRIVÁT ÜZENETBEN, külföldön élő honfitársaink írják meg nekünk, mit adott számukra egy nagy váltás, egy új élethelyzet. A kezdeti rácsodálkozás után milyen örömökkel vagy épp nehézségekkel jelentkeznek a hétköznapok? Baisanszki Zsanett három éve költözött Kínába. Követte a párját, aki Sanghajban kapott munkát. Új volt számára a nyelv, a kultúra, a szokások. Eleinte csak úgy ismerkedett az országgal, hogy sétált az utcán, és figyelte az embereket. Az egyik első dolog, ami szembetűnő volt a rengeteg nagymama és nagypapa, az unokáival.

Termékfejlesztési igazgató egy Disneyhez kapcsolódó cégnél, amely az egész világon ajándéküzleteket működtet. Emellett saját műalkotásain dolgozik: üvegművész. Egy sanghaji galériában találkozott Baisanszki Zsanett Viczán Zoltánnal, a Magyarország rétegei című kiállításának megnyitóján.

Három évvel ezelőtt úgy költöztem Sanghajba, hogy alig tudtam valamit Kínáról. A barátom azonban itt kapott munkát, úgyhogy felmondtam a munkahelyemen, és beleugrottam az ismeretlenbe. Azóta sokat tanultam az országról és az itt élőkről. Például már az sem lep meg, hogy március közepén a virágzó cseresznyefák tömegeket vonzanak a sanghaji parkokba. Mi magyarok viszont más okból választottuk a Lu Xun parkot: az 1848-as forradalmat ünnepeltük.