50 éves a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról
Nem volt színházi előadás, amelyet olyan felfokozott érdeklődés kísért, mint az 1973-ban bemutatott első magyar zenés darab, amely Déry Tibor azonos című kisregényéből készült. A darab főszereplője érdekes dolgokat mesélt a Képzelt riportról!
Fél évszázada siker a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról!
Nem volt színházi előadás, amelyet olyan felfokozott érdeklődés kísért, mint az 1973-ban bemutatott első magyar zenés darab, amely Déry Tibor azonos című kisregényéből készült. A musicalt Pós Sándor alkalmazta színpadra, zenéjét Presser Gábor, dalszövegeit a közelmúltban Petőfi Zenei Díj Életműdíjával elismert Adamis Anna szerezte. Az eredeti szereposztásban a női főszereplőt, Esztert a kor ünnepelt fiatal színésznője, Almási Éva kapta meg, aki a bemutató 50. évfordulója alkalmából adott exkluzív interjút.
Legendák szólnak arról a felfokozott légkörről, amely a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról repertoárra kerülését kísérte. A Vígszínház első darabjára kígyóztak a sorok, de az is előfordult, hogy rendőröknek kellett intézkedni, mert betörték a teátrum ajtaját azok, akik nem tudtak jegyet váltani. Hogyan emlékszik vissza a bemutató időszakára?
Tudtuk mind, hogy valami egészen újat csinálunk, de egyáltalán nem számítottunk arra, hogy ilyen sikeres fogadtatása és fantasztikus utóélete lesz ennek a darabnak. Az életérzés, amit a popfesztivál közvetített, akkoriban új dolog volt, és vonzó a fiataloknak és a lázadó lelkeknek. Mi, szereplők is élveztük a munkát, a felfedezését ennek a teljesen új világnak, amit Amerika és a woodstocki kultúra jelentett. Őszintén megmondom, a darab előtt nem hallgattam pop- vagy rockzenéket. Zenei gimnáziumba jártam, majd a Zeneakadémián töltöttem az életem nagy részét, szinte kizárólag klasszikus zenével foglalkoztam. Szégyen, vagy sem, azt se tudtam, hogy ki az a Mick Jagger!
Emlékszik rá, hogyan kapta meg annak idején Eszter szerepét?
A Madách Színház társulatának a tagja voltam akkoriban. Várkonyi Zoltán, a Vígszínház akkori igazgatója a telefonhoz kéretett, és megkért, hogy menjek be hozzá. Fogalmam sem volt, hogy miért. Amikor megérkeztem, ott ült Marton Lászlóval, a darab rendezőjével, és elmondták, hogy lesz egy új zenés darab, és meghívnának engem az egyik szerepre. Akkor épp ki voltam írva a Madách-ban egy darabra, de az igazgatónk, Ádám Ottó – akivel gondolom Várkonyi beszélt előtte – végül kiadott a darabból, mert úgy gondolta, hogy ez a Képzelt riport fontosabb lehet nekem a karrierem szempontjából. Őrületesen nagylelkű ember volt, és igaza is lett, ez a darab az egész pályafutásomra kihatott. Külföldön is turnéztunk vele, és itthon is akkora visszhangja volt, hogy még az utcán is megállítottak miatta.
Milyen történeteket őriz a közönségtől?
Emlékszem, sokan megállítottak akkoriban, kérték, hogy írjam alá a lemezüket vagy kazettájukat. Egyre esetre konkrétan emlékszem. Valahol vásároltam, és odalépett hozzám egy fiatal hölgy, aki elmondta, hogy egy katonába szerelmes. A férfinek elküldte a Képzelt riport kazettáját, amin rajta volt a Vinnélek című duett. Szerelmi vallomásként használta a dalt.
A zenés darab dalszövegírója Adamis Anna volt, aki a közelmúltban megkapta a Petőfi Zenei Díj Életműdíját. Ön szerint mi a jelentősége a mában, a mai kor emberének Adamis munkássága?
Adamis Anna szövegei gyönyörű üzenetek, olyanok, mint a versek. Mindent elmondanak a múltról, a szerelemről, az elmúlásról. Amikor tíz évvel ezelőtt, 2013-ban Eszenyi Enikő felkért, hogy vegyek részt a Képzelt riport bemutatásának 40. évfordulóján, csak egy kérésem volt, nagyon szerettem volna elénekelni a Valaki mondja meg című dalt, mert arra sosem volt lehetőségem a szerepemnél fogva. Végül nemcsak emiatt az élmény miatt volt emlékezetes az az alkalom. Darabbéli partneremmel, Tahi-Tóth Lászlóval négy évtized után is csodálatos volt együtt játszani, olyan természetes, mintha egy napot se öregedtünk volna. A lányom, Balázsovits Edit egy castingon megkapta Eszter szerepét, aki úgy formálta meg a karaktert és úgy énekelt, ahogyan én arról csak álmodni tudtam. Ezen az alkalmon látott engem először színpadon az unokám, Richárd, aki azt mondta az előadás után: »Nagyi, olyan voltál, mint Ronaldo!« Ennél szebb elismerést nem kaphat egy nagymama!
forrás: MTVA
Ezt is olvasd el:
Slágerek, mítoszok és erkélyi varjak – 10 érdekesség Máté Péter életéről
Hozzászólás zárolva.