Időkapszula
Ezt üzeni Mautner Zsófi a jövőnek a Covid idejéből
Mostanában egyre többször gondolkodunk el azon, vajon az utókor hogyan vélekedik majd a jelen helyzetünkről. Milyen jó lenne üzenni nekik, megmutatni a járvány alatti életünk fontos kellékeit, elmesélni személyes történetünket, érzéseinket, netán jó tanácsokkal látni el őket. Ebben a rovatunkban ismert magyar embereket kérdezünk meg arról, mit tennének bele az időkapszulájukba üzenetként a jövő számára. Ezen a héten Mautner Zsófi mesél nekünk.
Hogyan élted meg az elmúlt esztendőt?
Szerintem mindenkinek erősen hullámzó ívű volt az elmúlt év, csak talán habitustól, élethelyzettől és körülményektől függően különböző ritmusban zajlottak az egyes fázisok. A pandémia első hónapjainak teljesen más volt a lélektana, akkor tényleg egy nagy kollektív lefagyott pánikban voltunk, és próbáltuk felfogni, hogy mi történik. Én ebben az időszakban nagyon gyorsan felocsúdtam, és nagyjából két hét után azon kezdtem el kattogni, hogy hogyan lehetne másoknak segíteni. Így született meg kb. egy hét alatt, a lakásban ülve a Karantén Kantin jótékonysági szakácskönyvünk, amibe a húsz legismertebb gasztronómiai közszereplőt tudtam bevonni, és aminek segítségével egy nagyon komplex karitatív projektben végül több, mint tízmillió forintnyi adományt tudtunk gyűjteni.
Számomra azért volt fontos ez az időszak, mert jó volt megtapasztalni, hogy amikor szükség van rá, akkor igenis lehet összefogást generálni és hegyeket mozgatni, és hogy ehhez van erőm és érzelmi motivációm. Ami a személyesebb jellegű megélést illeti, nekem jót tett a nyugodtabb, lassabb tempó, hogy több időt töltöttem otthon, és hogy például újra megtanultam, hogy milyen fontos a jó minőségű és megfelelő mennyiségű alvás. Munkám szerencsére végig volt, számos új műfaj is kialakult, rengeteg online főzést tartottam például, és lenyűgözött, hogy a digitális vívmányoknak hála pl. több tucat, vagy akár száz ember tud velem szimultán főzni. A legnehezebb számomra az volt, hogy közelről végig kellett nézni a teljes vendéglátás összeomlását, és ahogy barátok, kollégák küzdenek teljesen magukra hagyva. Nagyon elszomorított, hogy még egy ilyen vészhelyzetben is túl sok mindent határoznak meg politikai és üzleti érdekek, és nincs olyan, hogy valamit egyszerűen felülírna a szolidaritás és emberség.
Hozzászólás zárolva.