A kardiotréning és a súlyzós edzés a leghatékonyabb kombináció
Eddig úgy élt a köztudatban, hogy csakis a kardioedzésnek van kiemelkedő szerepe a 2-es típusú cukorbetegség megelőzésében. Az ilyen típusú mozgástól azonban sokan tartanak, különösen azok, akik túlsúllyal, magas vérnyomással vagy mozgásszervi betegséggel küzdenek. Éppen ezért jó tudni, hogy lehetséges más alternatíva is.
A heti 5 napon át végzett, alkalmankénti 30 perces ún. rezisztenciaedzés (izomfejlesztő edzés súlyokkal vagy ellenállással) akár 34 %-kal is csökkentheti a 2-es típusú diabétesz kialakulásának kockázatát a férfiaknál. A Harvard School of Public Health és a University of Southern Denmark tanulmánya szerint még jelentősebb a hatás, ha a súlyzós edzést kardiotréninggel kombinálják az elszánt férfiak, hiszen, ha beépítik az életükbe a kocogást vagy a gyors gyaloglást, akár 59 %-kal is csökkenhet a rizikó. A kutatók 32 ezer férfi életmódját vizsgálták 1990 és 2008 közt. A résztvevők kétévente kitöltöttek egy kérdőívet a súlyzós- és aerob edzéseikről, a televízió nézési szokásaikról, az alkohol-, kávé-fogyasztási és étkezési szokásaikról, a dohányzásukról és a családi érintettségükről. A vizsgált periódusban 2.278 esetben alakult ki cukorbetegség. Az eredmények szerint a heti 150 percet meghaladó kardiotréning, ugyanennyi súlyzózással kiegészítve 59 %-os kockázatcsökkenést eredményezett.
A nőknél is érvényesülnek a pozitív hatások
A Louisiana State University System kutatásai szerint a kardio- és a rezisztenciaedzés kombinációjának pozitívabb hatása van a cukorbetegségre, mint a külön-külön végzett mozgásformának. A kutatásokba 262 ülő életmódot folytató cukorbeteget vontak be, és a hemoglobin A1c szintjüket mérték izomfejlesztő edzés, aerob mozgás és a kettő kombinációjának hatására (ezt az összetevőt rendszeresen ellenőrzik diabetes mellitus esetén). A résztvevők 63 %-a nő volt, átlagéletkoruk 57 év, átlagosan 7.1 éve diagnosztizálták náluk a diabéteszt és a hemoglobin A1c szintjük átlaga 7.7 százalék volt.
A diabéteszesek egy 9 hónapos programban vettek részt, 73-an izomfejlesztést végeztek, 72-en aerob edzést folytattak, 76-an a kombinált program részesei voltak, az inaktív kontrollcsoportot 42 személy alkotta. Az eredmények a nőknél is a kombinált edzések hatékonyságát igazolták. A passzív cukorbetegeknél ugyanis nem csökkent a hemoglobin A1c szint, hozzájuk képest minden csoport fejlődést mutatott, leginkább a kombinált edzést végzők. Sőt, míg az inaktívak 39 %-ának volt szüksége hipoglikémiás gyógykezelésre, addig az aerob módon mozgóknak 22 %-a, a rezisztenciaedzést végzőknek 32 %-a és a kombinált edzést folytatóknak csupán 18 %-a igényelt gyógyszerelést.
A szakszerűen felépített mozgásprogram „gyógyszerként” hat
- A megfelelően kialakított életmód - amelynek a fizikai aktivitáson túl része természetesen a táplálkozási rendszer, és szükség esetén a stresszkezelés is – a már kialakult cukorbetegség súlyosságát is enyhítheti – hangsúlyozza Dvorák Márton, az Életmód Orvosi Központ mozgásterapeutája. - Egyre több diabéteszes és inzulin rezisztenciával diagnosztizált páciens ismeri fel a rendszeres edzés fontosságát a betegség kezelésében. Számukra különösen fontos a mozgás, nemcsak a szövődmények elkerülésére, de a vércukorszint normalizálásának érdekében is. Sportolással ugyanis kevesebb inzulin felhasználásával kerül a glükóz a sejtekbe, továbbá a szakszerűen felépített edzés, vagy akár a kifejezetten „inzulinérzékenységet növelő" csoportos órák hosszútávon növelik a szervezet inzulin iránti érzékenységét, javítják az anyagcsere egyensúlyt és még a testzsír-százalékot is csökkentik. Ráadásul a közösségben végzett mozgás nagy élményt és biztatást is jelent, így a pozitív hatások gyakorlatilag pszichés síkon is érvényesülnek!
(Forrás: Életmód Orvosi Központ)
