Melyik generáció vállát nyomja leginkább a bolygó megmentésének terhe? Ki mit tesz a fenntarthatóságért? A SteiGen és az UniCredit Bank közös kutatása négy generáció - a Baby Boomerek, az X, az Y és a Z - véleményét térképezte fel a fenntarthatóságról: mit gondolnak róla, mit tesznek érte, milyen tevékenységeket társítanak hozzá.
Tanulságos felmérés készült nemrég: négy generáció - a Baby Bommerek, az X, az Y és a Z - véleményét vizsgálták. A téma pedig nagyon aktuális: a fenntarthatóság kérdése volt. A kutatás eredménye nemcsak arra világított rá, hogy mindannyian mást értenek a fenntarthatóság fogalmán, de más-más ok motiválja őket tetteikben, illetve magát mindenki aktívabb cselekvőnek is tartja a saját korosztályánál.
Egyáltalán, mi az, hogy fenntarthatóság? A fenntarthatóság = nem szemetelés?
A kutatás szerint a fenntarthatóság mindenkinek mást jelent: a megkérdezettek több mint 50 fajta cselekvést társítottak hozzá, a szelektív hulladékgyűjtéstől a tudatos vásárlásig. Olyan ideákkal azonosítják, mint a lehetőségek és igények közötti egyensúly, a pazarlás csökkentése vagy a nem-kizsákmányoló életforma. A szemetelés generációtól függetlenül a leggyakrabb spontán említett problémakör. A megkérdezettek 89%-a szelektív hulladékgyűjtést, 80%-a kevesebb műanyag használatot, 89%-a takarékos villamosenergia-fogyasztást említi az általa is végzett tevékenységként. Bár saját generációját senki sem tartja ezekben a tevékenységekben élenjárónak, ha a kortársakról kell nyilatkozni, a szelektív hulladékgyűjtésben már csak 47%, a közösségi közlekedésben és kerékpárhasználatban már csak 33%, az árammal való takarékosságban pedig csak 42% az érintett. Magát tehát mindenki környezettudatosabbnak tartja, mint a saját korosztályát.
Fenntarthatóság vagy személyes előny?
Számos, a fenntarthatóságot is támogató dolgot végzünk a mindennapokban, ám sokukat nem tudatosan a fenntarthatóságért tesszük. Az anyagi előnnyel járó cselekvések (pl. leoltom a villanyt, lecsavarom a fűtést, hogy spóroljak az árammal), vagy a személyes előnyökkel járó tettek (pl. azért kerékpározom, hogy fogyjak és nem azért, hogy zöldebb legyen a bolygó) sokszor erősebb mozgatórugók. A válaszadók 46%-a egyetért azzal az állítással, hogy „valójában csak az anyagi érdekek (spórolás) vezérlik az embereket, és nem a környezetre való figyelés”. A négy generáció nagyon különböző előélettel találkozik a fenntarthatóság kérdéskörével, így nem csoda, hogy a reakcióik is erősen különbözőek.
A Baby Boomer takarékos
„Az én unokám miben fog gázolni, ha már én a szemétben gázolok?” – kérdezik az 56-74 év közötti Baby Boomerek és hozzáteszik, a jövő generációja készteti őket a változtatásra. „Mi vagyunk az a korosztály, akiknek a legnagyobb változásokon kellett keresztülmennie, bele kellett tanulnunk, hogy a fenntarthatóság olyasmi, amit „csinálni kell” – mondják. Nekik alap, hogy az étel nem kerülhet a szemétbe, és ha elromlik valami, nem vesznek újat, előbb próbálják megjavítani. Kritikusak a saját korosztályukkal: a fűtés korszerűsítés, az élelmiszer újrahasznosítás és a takarékos áramhasználat kapcsán kiemelik a korosztályuk szerepét. Felróják neki, hogy a cselekedeteiket sokszor a takarékoskodás és nem a környezettudatosság mozgatja. A fenntarthatóság súlyosan anyagi történet – vallják a Baby Boomerek. Az ő fiatalkorukban még nem volt téma az éghajlatváltozás, nem tanultak erről az iskolában. A korosztály alaptermészete a spórolás, a komposztálás vagy az étel újrahasznosítása (kifliből zsemlemorzsa, gyümölcsből lekvár), és ezzel ma jó példát mutatnak. Ugyanakkor nehezen változtatnak a bevett szokásaikon (hazaviszik, gyűjtik a műanyag zacskókat, nem mondanak le a húsról), és a fiatalabbaktól várják, hogy tegyenek a fenntarthatóságért.
(Fotó: Depositphotos)
Az X generáció a komfortzónáját félti
Az X generáció (a 41-55 évesek) keményen fogalmaznak a fenntarthatóságról: „zuhanunk egy szakadékba, és valahol meg kéne kapaszkodnunk, hogy az utódaink is megfelelő mennyiségű vizet és élelmiszert örökölhessenek”. Fenntarthatósági cselekedeteik külön erőfeszítést igényelnek és sokszor a komfortzónán kívülre esnek. „A fenntarthatóság áldozathozatal, hogy szerencsétlen gyerekem is lásson még zöldet és ehessen lazacot”, vagy „ami egészségesebb az drágább is”, mondja az X generációs, ezért sokszor a pénztárcája vezeti, amikor műanyagfóliás fagyasztott pékárut vásárol. Az X-es nem szívesen mond le a fenntarthatóság kedvéért az autójáról vagy a repülésről. Az X generáció ugyanakkor már nem akar flakonos, vegyszeres világban élni. Maximalista, ezért számos módon óvja környezetét, de a nehezen megszerzett kényelmet és a komfortzónáját nem szívesen engedi el, mert mint mondja „ha ki van akasztva a vászonzsák, úgy jó, de ha több energiát kell befektetni, akkor nyilván az ember nem annyira motivált”.
Az Y szorong, a Z lelkes, de mindketten a Föld megmentésének terhét cipelik
Az Y generáció (a 26-40 év közöttiek) fogalmai között megjelenik az egyszerűbb élet, a tudatos fogyasztás, a zero waste, és az anyagok körforgásának igénye (használt ruha, újrahasznosított műanyag). Meglepő, de mégis ezt a generációt érdekli legkevésbé a fenntarthatóság. Tele vannak kételyekkel, például valóban újrahasznosul-e a szelektíven gyűjtött hulladék. A generáció szorongását az is táplálja, hogy mások épp tőlük várnak megoldást a fenntarthatóság problémáira. Az Y-on nagy a nyomás: úgy érzi, a jövője a tét, tennie kell érte, de közben meggyőződése, hogy nem egy-egy emberen múlik a változás. Összefogással, edukációval, kormányzati szerepvállalással együtt többre mennénk: „egyedül, akármit csinálunk, semmit sem tudunk elérni” - mondják. A változó érzékenységű Y-osok vásárlásainál fontos szempont a környezetvédelem, szívesen mutatnak példát és a saját szférájukban tudnak is hatni, de felróják a világnak a közös tettek hiányát. Az egyéni akciók mellett az összetartó közösség erejét akarják látni, mert anélkül, úgy érzik, tehetetlenek.
A 25 év alatti Z-generációsok feje felett Damoklész kardjaként lebeg a fenntarthatóság kérdése. A korosztály 57%-a érzi azt, hogy nekik kell majd ezt a kérdést megoldani. Sokan szeretnének vegyszerek nélküli, önellátó saját kerttel, szakítani a fast fashion-nel, az állatokon tesztelt termékekkel, a státuszszimbólumnak számító autóval, és persze elfelejtenék örökre a PET-palackot is. Zero waste csoportokból inspirálódnak, ecettel és citromsavval takarítanak, zacskó helyett vászontáskát használnak. De szorongásból nekik is jut bőven, elsőként náluk merül fel, hogy merjenek-e gyermeket vállalni ebbe a világba. „Nekem pozitív a szó, hogy fenntarthatóság, de kivált bennem valami szorongást is, ettől azt érzem, hogy tennem kell valamit, mert nem nézhetem, hogy a teknős orrában van a szívószál”. Hisznek a közösségi közlekedésben, a belföldi utazásokat preferálják, a csomagolásmentes boltokat keresik, kulacsban viszik a csapvizet, eközben cipelik a „majd ti megoldjátok” terhét. A fenntarthatóságról szóló ismeretekhez már kisgyerekkorban hozzájutó következő generációsok könnyen hoznak fenntartható döntéseket, de nincs még nagy felelősség a vállukon: cselekedeteikkel, vásárlásaikkal még jobbára saját szükségleteiket elégítik ki (a válaszadók 56%-a tanul és szülei tartják el). Esetükben kulcskérdés, hogy pozitív szokásaik megmaradnak-e, ha önállóvá válnak.
A huszonegyedik század városi közlekedése forradalmi változásokon ment keresztül az elmúlt években, és ebben központi szerepet járszik a roller. Ami egykor csak gyermekjáték volt, mára a mikromobilitás szimbólumává vált, különösen az elektromos meghajtású változatok elterjedésének köszönhetően.
Eszedbe jutott már, hogy mennyire hatékony egy biciklis futárszolgálat a városi közlekedésben? A nagyvárosokban, mint Budapest, egyre népszerűbbek azok a futárok, akik kerékpárral oldják meg a csomagszállítást, hiszen a lüktető forgalomban gyorsabban célba érnek, és még a környezetet is kímélik. Mi áll ennek a trendnek a hátterében, és milyen előnyöket kínálnak ezek a szolgáltatások?
A gyerekek világa játékkal, kíváncsisággal és felfedezésekkel van tele: itt az aktivitás és a mesevilág olyan elemek, melyek nemcsak fejlesztik a kicsik képességeit, hanem tartalmasabbá, boldogabbá is teszik a mindennapjaikat.
A természetes szülés fontosságára hívta fel a figyelmet Dr. Siklós Pál, hiszen szerencsére már akár két császár után is lehetséges a hüvelyi szülés, ahogyan ikreknél is. A szülészfőorvos kiemelte a magánegészségügy azon vitathatatlan előnyét, hogy személyhez kötött szülésznő és/vagy szülészorvos választására is lehetőség van.
A női és férfi szervezet egészsége sokszor más jellegű figyelmet kíván. Bár a hétköznapi rohanásban hajlamosak vagyunk a kellemetlen tüneteket elbagatellizálni, a korai odafigyelés gyakran meghálálja magát.
