Költő az úthenger alatt

Hazánkban az egy főre jut költők száma, messze meghaladja az uniós átlagot. A költészet napja alkalmából szeretnénk olvasóinknak néhány gyakorlati tanáccsal szolgálni.

A költőt alapvetően arról lehet felismerni, hogy költ.

Vannak elvonultságban és szabadon költő költők. Előbbiek a veszélyesek, mert a szabadon költőt szinte azonnal, mondhatni röptében fel lehet ismerni. Áll, ül, fekszik a lehető legképtelenebb helyeken (buszmegálló, temetők bejárata, kutyafuttató), kezében papírdarabka, ceruza és kémleli az eget, vagy mereven figyel egy pontra, esetleg ír.

Vannak civilizált társaik, ők kávézók, lépcsőházi ablakmélyedések, Mc’Donalds-os üvegtáblák mögött enyésznek, hasonló pozitúrákban.  A költőt ilyenkor nem célszerű megzavarni olyan hétköznapi kérdésekkel, mint például, hogy mennyi az idő, hol találok kisábc-t, merre van az arra, mert egyrészt garantáltan nem kapunk használható választ, másrészt a költő, költés közben harap. Ez alól egyedül a szerelmes költő kivétel. A szerelmes költő viszont korra – és nemre való tekintet nélkül nyelves puszit ad minden közeledőnek, függetlenül attól, hogy reménytelenül szerelmes, vagy beteljesülten.

Ha jártunkban-keltünkben a leírtak alapján felismerjük a költőt, és kedveskedni akarunk neki, kínáljuk kávéval, cigarettával, s ha elfogadja, utaljunk lap-és/vagy könyvkiadós kapcsolatainkra. Ha papírpénzt is próbálnánk a zsebébe dugni, ne várjunk köszönetet érte, mert nem biztos, hogy felismeri.

Az elvonultságban költő költővel azért nehezebb a dolog, mert pont úgy néz ki, mint mi. Van keze, lába, vakaródzik, sziszeg, ha a lábára lépnek, próbál jegy nélkül utazni, megfordul a nők után, pénztártól való távozás után jut eszébe, hogy margarint is kellett volna venni stb. Akkor hát mi a baj? – kérdezhetnénk.

 A baj akkor kezdődik, ha a költő motívumra bukkan. A motívum lehet egy kósza gondolat is, de általában nem az. Elhajított banánhéj, egy kidurranó kocsikerék, a kockakövek (betonút) sajátos karcolata, madárszar, villamosjegyet fújkáló szél, idősnéni köhögése az aluljáróban, egyszóval bármi, ami belül megérinti, megindítja, megihleti.