Miért pont karácsonykor veszekszünk?

Mi az oka annak, hogy a karácsonyi előkészületek nagy része még mindig a nők kezében van?

– A karácsonyi előkészületekkel kapcsolatos számos dolog szorosan kapcsolódik a háztartási feladatokhoz. Az elemzések a legtöbb országban azt mutatják, hogy még összehasonlítható hivatásbeli terhelés esetén is a nők nagyobb részt vállalnak a háztartási kötelezettségekből, mint a férfiak – és ezt sok országban mindkét fél korrektnek is érzi. A rendelkezésre álló idő önmagában tehát nem az egyetlen tényező, amely magyarázhatja a nők átlagosan magasabb teljesítményét a házimunkák végzésében.

Egy további magyarázat ezért beleveszi az úgynevezett sztereotípiákat is. Minden társadalomban léteznek elképzelések arról, hogy milyen egy tipikus nő, illetve egy tipikus férfi. Ezeket a dolgokat a szülők továbbadják a gyerekeknek, és ezek ismét előkerülnek a művelődés, a kulturális és a szakmai élet során. Ha jellemezni kell a nőket, a gyakrabban előforduló fogalmak számos kultúrában a „megértő, emocionális, szelíd, kapcsolatorientált”, míg a férfiaknak általában inkább olyan tulajdonságokat tulajdonítanak, mint „érvényesülésre képes, célratörő, domináns, kemény, független”. Vajon melyik jellemzéshez illene inkább a karácsony? Igen, a nőies sztereotípiához.

Fogadjuk el, hogy a nők és a férfiak illő és megfelelő magatartásához kapcsolódó társadalmi feltevések csak lassan változnak, és még mindig továbbadásra kerülnek. Mit szólnánk például, ha Joseph von Eichendorff legendás karácsonyi verse így szólna: „Ablakok mind tarka színben, férfiak díszítették“? És: Ön vajon hány férfiaknak szóló újságot vagy férfimagazint ismer, amelyekben karácsonyi ételrecepteket és dekorációs ötleteket osztanak meg egymással az olvasók? –

Mi az oka annak, hogy a férfiak és a hozzátartozók maguktól még mindig meglehetősen keveset segítenek?

– Nézzünk egy példát: tegyük fel, hogy egy hároméves kislány édesanyja úgy dönt, hogy ebben az évben elmarad a karácsony, ha nem kap segítséget a családtól. Valóban megtörténhetne, hogy az apának nincs ideje, hogy az előkészületekben segítsen, és az anya kénytelen kihagyni a karácsonyt ebben az évben. Más gyerekek szülei, akik az esetről tudomást szereznek, nagy valószínűség szerint vajon melyik szülőnek rónák fel inkább a karácsony elmaradását – az anyának vagy az apának?

Hajlamosak vagyunk, hogy a felelősséget inkább a nők nyakába varrjuk, – vagy fordítva fogalmazva: végeredményben a nők inkább hajlamosak rá, hogy (egy jól sikerült) karácsonyt szervezzenek, hogy elkerüljék a negatív visszajelzéseket.

Ugyanakkor – különösen a tradicionális társadalmakban – a férfiak számára is járhat negatív következményekkel, ha úgynevezett férfiassági normákat megsértenek. Hogyan értékelnék manapság, ha férfiak (a feleségeik nélkül) összejönnének, hogy kekszet sütögessenek, ablakdekorációnak való csillagokat barkácsoljanak, vagy szalmából karácsonyfadíszt készítsenek? Valószínűleg sok olyan férfi akad még, aki nem szívesen mesélne ilyen élményeiről az irodában! –

Hogyan lehetne ezt megváltoztatni, illetve ösztönözni?

– Meg lehetne próbálni, hogy egy olyan közös víziót – célt – hozzanak létre, amelyet valamennyi családtag oszt, és amelyet illetően mindnyájan hajlandóak rá, hogy a maguk módján részt vegyenek benne. Az ünnep valamennyi érintettje megpróbálhatná, hogy konkrét vágyait, de akár absztrakt elképzeléseit is megnevezze. Ebből kiindulva kompromisszumok és egyeztetések alapján közös nevezőre juthatnának az ünnepet illetően, amelynek megvalósítására ez alkalommal mindannyian akár nyomban felajánlhatnák, milyen konkrét segítséggel tudnának az ünnephez hozzájárulni.

A férfiak ráadásul a magatartásukat illetően többek között ahhoz is igazodnak, amit más férfiak cselekszenek. Azzal tehát, hogy szerepmintaképekről mesélünk a férfiaknak, akik nem tipikus karácsonyi előkészületekből is kivették a részüket, esetleg akár kisebb karácsonyi csodát is okozhatunk.

Az egészen bátrak és fogékonyak számára esetleg egy kis karácsonyi kísérletezés is szóba jöhet szerepcsere formájában: az előkészületek megkezdése előtt egyszerűen felcserélik a megszokott szerepeket. Így aztán esetleg a papa fog ajándékot vásárolni és főzni, a mama pedig a fenyőfáról fog gondoskodni. –

Mi az oka annak, hogy a kutatás szerint az ünnep főszervezői részben ugyan igénylik a hálát az előkészületek során, de nem feltétlenül a több segítséget?

– Az egyik ok, ami miatt a nők a karácsonyi előkészületek során inkább hálát, mint segítséget akarnak elfogadni, esetleg abban rejlik, hogy példának okáért a háziasszonykénti önképük esetében egyfajta identitás-létrehozó tevékenységről van szó. Végeredményben ez azt jelentheti, hogy az önértékelésük szenved csorbát, ha úgy tűnik, hogy feladataikat mások is át tudják venni.

További gyakori problémát jelent a maximalizmus. Némelyek szeretnék, ha egy feladat – legalábbis az ő nézetük szerint – tökéletesen lenne elvégezve, és gyakran éppen másokat nem tartanak erre képesnek. –

Hogyan hat egy tevékenység értékelése a további motivációra?

– A munkahelyeken végzett kutatásokból tudjuk, hogy az általános értékelés erősíti a magabiztosságot, az emberek úgy érzik, elfogadják és igazolják őket. Az értékelés hiánya legrosszabb esetben egy a kiégéshez hozzájáruló tényező is lehet. –

Mi az oka annak, hogy sokan éppen karácsonykor veszekednek?

– Abban a kérdésben, hogy ÉPPEN karácsonykor veszekednek sokat, szeretik az emberek a karácsonyt, mint okot a veszekedésre, alkalmasint túlbecsülni. Önmagában az a tény, hogy emberek – gyakran hosszabb időt követően – összejönnek, és van rá idejük, hogy eszmét cseréljenek, növeli a konfliktusok valószínűségét. Mint ahogyan egyébként a közös nyaralások is. Alkalmasint azok a túlzott elvárások is, hogy mindennek milyen harmonikusan kéne történnie karácsonykor, hozzájárulnak ahhoz, hogy egy karácsonykor lezajló veszekedés különösen markánsan megmarad az emlékezetben. –

Összefoglalva: mit csinálhatunk jobban idén karácsonykor? Mi erre vonatkozóan a Nielsen-kutatás legfontosabb felismerése?

– Mindenki, aki másokkal együtt ünnepel, őszintén fel kellene tegye magának a kérdést, mi az, amivel az aktuális élethelyzete alapján hozzá tudna járulni egy jól sikerült ünnephez? És amennyiben nem áll rendelkezésre elegendő kapacitás az előkészületek számára, mert példának okáért a kisebb gyermekek vagy a munkahely éppen különösen sok időt vesznek igénybe, akkor meg kellene próbálni, hogy az ember engedjen az igényekből, és hagyja, hogy olyan meglepetések érhessék, amelyeket ez a különös ünnep megható és mágikus pillanatok formájában esetleg mégiscsak tartogat. Egy szép csillagos égbolt alkalmasint többet érhet, mint az elmaradt kültéri díszvilágítás, egy, az erdőben közösen kötött fenyőágcsokor könnyen pótolhat egy karácsonyfát, és egy őszinte hálaszó vagy egy vers időnként szebb lehet némely ajándéknál is.

Különösen emlékezetesnek tartom a kutatásnak azon eredményeit, melyek szerint a karácsony – a gyakran említett megterhelő előkészületek ellenére – a különféle országokban még manapság is elsősorban az olyan szép élményekről szól, mint örülünk, jókat eszünk, kedves embereket viszontlátunk, ugyanakkor lazítunk és eltűnődünk is akár. Ez teszi a karácsonyt jelentőségében továbbra is felülmúlhatatlanná. –