Egy idegenvezető feljegyzései
Burma elvarázsolt világa-második rész
Folytatódik Földváry Eszter idegenvezető kalandos útja Burmában. Egy amerikai utazási iroda munkatársaként jómódú, amerikai turistákat kísér a világban, eddig huszonötször utazta körbe a Földet. Eszter szabadidejében a fotóit rendezgeti és feljegyzéseket készít emlékeiből, amelyek közül néhányat a következő hetekben vendégszerzőként az Életforma olvasóival is megoszt.
Portékák a bazárban
Majd feltűnt egy csoport leány helyi, shan viseletben. A shanok hazáját látogattuk már megérkezésünk óta, akik a legnagyobb kisebbséget alkotják ebben az országban. Másképp néznek ki, más a ruhájuk, mint a burmaiaknak. Itt mi színes turbánt viselő fekete ruhás nőkkel találkoztunk, akik földművesek voltak. Szívesen beszélgettek velünk az idegenvezetőnk segítségével és meséltek kicsit nem könnyű életükről.
Shan asszonyok az indein-i pagodák előtt (Fotó: Földváry Eszter)
Én is el kezdtem nézegetni a bazárban, ahol sok helyen kínálták az egyik legtipikusabb burmai specialitást, a lakkból készült tárgyakat. Voltak kis tálak, nagy tálcák, több színben, megfaragva, vagy csak egyszerűen fekete színben. Megláttam egy kéz nélküli embert, aki a szájával festette, lábaival tartotta a tárgyakat. Asztalán szebbnél szebb tálkák, dobozok voltak kitéve. Természetesen nem tudtam ellenállni és nála vásároltam. Azóta is, ahányszor ott járok, mindig elzarándokolok hozzá és újabb egzotikus ajándékokkal örvendeztetem meg barátaimat.
A mai napig féltve őrzök egy lakk táskát innen, amit kivételes alkalmakkor hordok csak. Ezek a lakk tárgyak amúgy bambusz szálakból és lószőrből készülnek és egy itteni fa gyantáját kenik a kész formára több rétegben, ami a levegőn világos barnából fekete színűvé változik. Ezután aprólékos, hosszadalmas munkával viszik fel az egyéb színes rétegeket a darabokra és végül kifényesítik. Ezeket a tárgyakat a mindennapi életben evésre, ivásra is lehet használni.
Hosszúnyakú hölgyek
Egy bambusz ligetben volt az ebédünk, ahol a híres hosszú nyakú hölgyekkel találkoztunk, akik a kayan nemzetséghez tartoznak. Ma már kevesebben vannak, de az idősebb generáció továbbra is hordja a réz karikákat a nyaka körül.
Ezek a karikák igen súlyosak és érdekes módon nem a nyakat nyújtják meg, hanem a vállcsontot nyomja le a ránehezedő súlyukkal. Sok találgatás van a mai napig, hogy miért alakult ki ez a szokás. Mondják, hogy tigris harapás ellen, vagy hogy így sokkal vonzóbbak a hölgyek, igazából senki nem tudja a választ. Minden esetre nagyon kedvesek voltak, mindenki lefényképezhette magát velük, hiszen ez az egyik jövedelem forrásuk. Felpróbálhattunk egy turistáknak készített több karikás nyakravalót is. Amint felvettem úgy döntöttem, nem fogok ilyen ékszert hordani, az biztos. Eléggé kényelmetlen viselet.
Hozzászólás zárolva.