„Még útközben vagyok” – Schell Judit a változásról

 Kacsingattál esetleg más irányba? Volt-e valamilyen hobbid, ami extra pénzkeresési lehetőséget nyújtott a színészet mellett?

Mindig úgy gondoltam, hogy a tánc miatt a zenés műfajban van az én helyem. 7 éves koromtól úgy nőttem fel, hogy mindig zene szólt körülöttem. Mivel a főiskolára prózai szakra vettek fel, elcsöndesedett körülöttem a világ. De mindig nagyon hiányzott a mozgás, a tánc, a zene. Az első gyerekemet 20 évesen, főiskolásként szültem, mellette és a tanulás mellett semmi időm nem volt hobbikra. Örültem, hogy túléljük az életünket. Küzdelmes volt, de húsz évesen ezt a küzdelmet másképp éli meg az ember, mint ahogy most visszagondolok rá.

Egy évvel ezelőtt hoztál egy nagy döntést, itt hagytad Magyarországot, a jól bejáratott életedet és kivettél egy év szabadságot. A két kisgyerekeddel Spanyolországba költöztél.  Ez is egy hirtelen döntésből történt?

Kezdetem kiégni, belefáradni a szakmámba, elvesztettem AZ ambíciómat. A Thália színházban nagyon jól éreztem magam, isteni kollegáim voltaK, jól kijöttem a vezetéssel is. Nem a közeg miatt lett bennem ez az érzés, hanem az eltelt 30 év volt rám ilyen hatással. Nagyon szerettem a színpadon lenni, de amint lejöttem róla, már más érzések kerítettek a hatalmukba. Elkezdtem azt kívánni, hogy történjen már valami a világgal. Később rájöttem, hogy a világra nincs ráhatásom, önmagamat kell megváltoztatni. Ekkor döntöttem el, hogy kilépek a világomból és külföldön próbálok új energiákat gyűjteni. Először Costa Ricába készültem, ott él egy gyerekkori barátnőm. Amikor minden összeállt, beköszöntött a világban is a változás. Mindenki azt tanácsolta, ne induljak sehová, de én akkor is menni akartam. Costa Rica helyett Spanyolország lett az új irány, ez mindenkinek megnyugtató volt. Innen autóval haza lehet jönni, bármi történik, nem választ el egy óceán.