„Még útközben vagyok” – Schell Judit a változásról
Mindenki életében vannak olyan időszakok, amikor a jól bevált dolgaink már nem működnek, újra kell tervezni őket. Megváltoztatni az irányt, elengedni régi szokásokat, belevágni új tervek megvalósításába. B terv című rovatunkban ismert magyar emberek vallanak a nagy váltásaikról. Schell Judit színésznő mesél nekünk.
Az történt, amire vágytál? Sikerült energiát gyűjteni?
A kint tartózkodásomnak különböző szakaszai voltak. Amikor megérkeztem, megvolt az izgalom, az újdonság élménye. Iskolát kellett keresni a gyerekeknek, lakást magunknak, kialakítani a hétköznapi élet rutinját. Nagyon élveztem, hogy a nap bármely szakaszában látom a tengert, a pálmafák alatt futottam, a langyos homokban napoztam. Két hónap múlva ez a vibráló eufória csillapodni kezdett és én elkezdtem azon gondolkodni, miért is vagyok itt. Azontúl, hogy világot akartam látni és akartam, hogy a gyerekek nyelvet tanuljanak, nem tudtam, mi a célom mindezzel. Olyan kérdések, érzések törtek fel bennem, amelyek iszonyatosan lehúztak. A környezet nem tudott segíteni abban, amit érzek. Január végén lett egy fordulópont, onnantól már megtaláltam a helyem az új helyzetben, lettek új barátaim, élveztem az új életem. Aztán bekúszott az agyamba a gondolat: mi lesz velem, ha visszamegyek, mi lesz a folytatás. Elkezdtem tudatosan a jelenben élni, meggyőztem magam arról, hogy fölösleges itt, ebben a paradicsomi környezetben azon vekengeni, hogy otthon mi lesz majd.
Beszéljünk a magánéleti válságokról, a konfliktusokkal teli emberi játszmákról! Ezeket, hogy éled meg? Kérsz néha segítséget?
Nagyon hálás vagyok azért, hogy egy erős, összetartó család áll mögöttem. És vannak gyerekkori barátnőim, akikkel minden helyzetben támogatjuk egymást. Fogjuk egymás kezét, úgy is, hogy az egyik Costa Ricában él. Ez egy nagyon nagy adomány. A nehéz pillanatokban ők lendítenek tovább.
Az idő múlást hogyan kezeled? Hiszen ez is változás. Változik a testünk, a gondolkodásmódunk.
Nem foglalkozom ezzel a témával. Szerencsére még jól érezem magam fizikailag a bőrömben, lehet, hogy néha megfájdul a derekam, de majdnem ugyanazokat a dolgokat meg tudom csinálni, mint lánykoromban. Persze az ember arcán látszik az öregedés, de némi odafigyeléssel lehet lassítani a folyamatot. Kicsi gyerekeim vannak, nagyon sok teendőm van még velük, fiatalon tartanak.
Hozzászólás zárolva.