Magas osztrák férfi felemás cipőben

Josef Zotter feleségével, Ulrikével Grazban sütötte  tortáit saját cukrászdájában 1987-től. A kísérletező mester azonban egyszer csak úgy érezte, a tortagyártás már nem hoz eleget a konyhára, új utakra vágyott. Lányával összecsomagolt, és elindult Peruba, hogy megnézze honnan is érkezik az a híres kakaóbab, ami a cukrászmesterség elengedhetetlen alapanyaga… Így kezdődött egy édes kis mesebeli történet, amiből megszületett a csokimanufaktúra.

Mindez abból a cuki filmecskéből derült ki, amivel az egész látogatás kezdődik a manufaktúrában. Mint kiderült, Zotter úr járt még például Nicaraguában, Bolíviában is. Barátságokat kötött a termelőkkel. Velük találta ki, hogy már a helyszínen különböző gyümölcsökkel együtt fermentálják a kakaóbabot. Rávette őket, hogy ne kábítószert termesszenek, hanem jó minőségű kakaóbabot, ami egyrészt legális, másrészt biztos megélhetést nyújt a falunak. Maga a mozi is egészen remek! A nézők pedig jókedvűen kelnek fel a kakaóbabos zsákoknak álcázott párnákról.

Ezután jött az élvezetek netovábbja. Kedves idegenvezető kísért végig az üzemen, akik nem beszélnek nyelveket, egy fülhallgatós kütyüvel követhetik az eseményeket magyarul. Az úgynevezett Csoki-színházban először a világ minden tájáról érkezett, frissen pörkölt babok közötti különbségeket fedezhetjük fel. Benézhettünk a csokilaborba, ahol éppen Júlia legújabb „Erő-Aktus-Vonal”-a mentén új kreáció született. Az egész üzem olyan, mint a patika.

Előttünk kevergették az acéltartályokban a különböző kakaótartalmú és ízesítésű csokikat, amiket mindenki egy kis színes porcelánkanállal kóstolhatott végig.

Nekem a belga és a kávés ízlett a legjobban. Külön szagolgathattuk, kóstolgathattuk a különböző ízesítésre alkalmas gyümölcsöket, fűszereket, a ropogtatóban magas százalékú, eredeti csokoládék és robbanékony ízű gyümölcs csokik vártak.

Nekem a havasi gyopáros tetszett a legjobban. Különböző kakaókból választhattunk, míg körbe-körbe apró kis gondolákon vonultak el a különböző kész csokik, egyszerűen mennyei!

A Zotter üzemben minden csoki 100 %-ban bio alapanyagból készül, látszik, hogy a rengeteg kreativitás kiváló ízléssel párosul. Van ott kézzel mártogatott, csábító és eszevezett töltelékkel, hajszálvékony csokival leöntött falat, készül gyümölcsös, halas, baconös, chilis, szusis csoki is… tudjátok, hosszó csokolásdé, kerek csokoládé, töltött csokoládé…

Zotter úr semmit nem bíz a véletlenre, ha a tetőre leszállna egy ufó, azt is meg tudná kínálni. Ha pedig nem találtál magadnak megfelelő ízesítésű csokit – amit erősen kétlek – akkor az a kívánságodnak megfelelően 35 percen belül biztosan elkészül! Soha nem gondoltam volna, hogy csokievés után valaha is savanyú uborkára vágytam volna. Most ez is megtörtént, már a kijáratnál várt egy kis tálban.

Ha a gyerekek ennyi csoki után még mozdulni tudnak, ott az Ehető álltakert. A jó kis séta alatt vízikerék-játék, csúszda, paraszti golf, öko-ételbár, beszélő madárházacskák szórakoztatják a kicsiket. Ahogy a napraforgó, úgy a napelemek is úgy fordulnak a nap felé. Ezt is megnézhetjük! A Photovoltaik-Mover nemcsak az álltkertet, de az egész csokimanufaktúrát ellátja energiával.

Még egy dologgal adós vagyok, a magas osztrák férfi valóban felemás cipőben jár! Ez az első percekben már a kisfilmből kiderült. Aki figyelmes, a sétálós kóstolón észre is veheti, hisz Zotter úr mosolygósan ott sétál a vendégek, a szuvenírválogatók között még késő péntek délután is. Júlia pedig az egyik kasszában ült. Nála fizettem az anyukámnak vett kis csokiösszállítást.

A fatasztikus manufaktúra csak pár kilométerre fekszik a határtól. Kösd össze egy kis várlátogatással vagy a sonkakóstolással. Mondjuk utazz el Szentgotthárdra, jól fog esni este egy kis wellness, majd másnap fedezd fel az Őrséget, vagy ugorj át Szlovéniába! Jó szórakozást, jó kóstolást!