„Milyen a poharad?” Válaszod elárulja, milyen vagy!

Lássuk az optimista és pesszimista ember jellemzőit, és hogy hogyan „gyógyítható” a megrögzött negatív gondolkodás!

Optimista az, aki állandóan a pozitív történésekre vár. Ezt a jó tulajdonságát örökölheti, de tapasztalati úton is elsajátíthatja. Nagy gonddal őrzi gyerekkori emlékeit, és egy-egy probléma mérlegelésénél is figyelembe veszi őket. A helyzeteket mindig úgy világítja meg, hogy megtalálja annak pozitív elemeit, még ha a körülmények nem is kedveznek ennek a kutakodásnak. Gyakran használja a humorát, és képes szabályozni negatív érzelmeit, melyek egy-egy problematikus kontextusban merülnek fel.

A pesszimista ember ezzel szemben mindig a viszontagságok és akadályok kikerülésére törekszik oly módon, hogy egyszerűen tagadja a probléma létezését, vagy illúziókba kergeti magát. Óvatos, gyanakvó, és nem emészti meg, nem dolgozza fel magában a nehéz kérdéseket, tehát nem hajlandó arra koncentrálni, ami „nem megy”.

A pesszimizmus jellemzőivel, mint például a gondolatok elnyomásával, a lemondással, az állandó stressz szintre koncentrálással, és a dolgok megemésztésének elhanyagolásával szemben egy, a személyiséget mélyen érintő változással lehet harcolni.

Az önmegváltoztatás három legfontosabb jellemzője:

1. Minél mélyebb a pesszimista ember önmagáról alkotott fogalma, annál nagyobb a képessége a változásra.


2. A változás következtében születő új „ön-fogalom” megkönnyíti a személyiség szükségleteinek kielégítését.


3. Az új felfogást előidéző élményt mindenképp tisztázni kell. A fontos változás egy új, világos és erős „ön-tapasztalat” révén igazolódhat be.

Ha tehát a pesszimista ember életbe gyökeres változás következik be, akkor a félig üres pohár félig megtelhet. Ezáltal elsajátíthatja az optimizmus olyan jellemvonásait, mint az aktív tervezést és az információk keresésére való törekvést, a pozitív újrafogalmazást, az elfogadást és a humort.