Tipikus tévhitek a grafológiáról

A második legmakacsabb tévhit az, hogy a grafológus és a cég titkos paktumot köt, hogy mindenféle titkokat tudjanak meg a pályázó intim magánéleti titkairól.
Képzeljük el, hogy a furmányos HR-es, vagy a ravaszdi cégvezető holmi aljas trükkel kicsalt kézírás mintákat visz el egy Nokiás dobozba rejtve egy titkos helyre és ott arról suttognak, hogy Szabó szaktárs tényleg csalja-e a feleségét! Ez talán egy kis költségvetésű magyar szappanoperában megállná a helyét, ám a valóság egészen más. Gondolkodjunk Gáspár Kati grafológussal!

A pályázati folyamat koreográfiájában úgy tud beszerezni egy jelentkezőtől kézírást egy vállalat, ha erre megkéri a pályázót. A pályázónak joga van ellent mondani. Ám ha ellent mond, akkor akár ki is eshet a válogatási folyamatból, ami nem biztos hogy cél. Azt tapasztaltam, hogy sokan attól ijednek meg, hogy a grafológus mindenféle olyan intimitásokat tár fel a vállalat vezetői előtt, amit az illető egyébként nem kívánna közölni magáról. Ezért szerencsés, hogyha a pályázó vagy találkozik a grafológussal, például az írásminta vétel idején, vagy ha alapos tájékoztatást kap arról, hogy mi történik pontosan az írásával.

Tévhit, hogy a vállalatnak kötelessége volna kiadni az íráselemzés eredményét a pályázónak, de annak tartalmi lényegét illik ismertetni legalább szóban a pályázóval. A pályázó a grafológustól – térítés ellenében – ugyanúgy kérhet elemzést magáról, akár részletesebbet is, mint a vállalatnak készült analízis.

A grafológus csak akkor elemezheti a kézírást, ha az adott írás anyag:
1. megfelel a grafológiai elemzés követelményeinek (optimális íráskörülmények közt íródott, sima lapra, minőségi íróeszköz használatával, legalább egy oldalnyi összefüggő szöveg, mely tartalmaz aláírást)
2. Az elemzéshez mellékelték, vagy a szövegbe írták a jóváhagyást a grafológiai elemzés elvégzésére.
3. Ismeri az író személy alapvető adatait (kezesség, jellemző betegségek, melyek az írásminta keletkezést befolyásolhatják, a pályázó neme, életkora)