Adott egy összetartó család, melyben az édesapa csak hobbiszinten borász. Ám sehogy sem sikerül eladhatóvá tennie a borát. Ezért a gyerekeik, Géza, Csaba és Krisztina – akik Budapesten élnek - úgy döntenek segítenek neki. De a sors közbeszól, a gyerekek elveszítik édesapjukat. Ám megmarad az öröksége, a szőlőbirtok. A legnagyobb fiú pedig úgy dönt, csak azért is lesz olyan boruk, melyre apjuk is büszke lehet. Kétlaki életbe kezd, ingázik Mád és Budapest között, közben pedig kitanulja a szakmát. Valahogy így kezdődött húsz évvel ezelőtt a Lenkey-pincészet története. A többit mesélje el nekünk Lenkey Géza maga, a Lenkey-pincészet egyik tulajdonosa.

Nagyon romantikusan indul a történetetek. Három testvér megörököl egy pincészetet a festői szépségű Mádon. Mennyire volt nehéz elkezdeni a borászkodást?
Nagyon-nagyon nehéz volt. Jóformán semmit nem tudtam az egészről. Nem ismertem senkit a szakmából, de valahol a szívem legmélyén világosan tudtam mit akarok megvalósítani. Ez adott erőt ahhoz, hogy folytassam a munkát. Édesapánk 1999 nyarán megvásárolt tíz hektárnyi
szőlőföldet Tokaj-Hegyalján, Mádon és Bodrogkeresztúron. Mi, a három testvér – húgom Krisztina, öcsém Csaba és jómagam Géza – fel sem fogtuk, hogy mit jelent ez, és hogy mennyire meg fog változni addig szinte gondtalannak tűnő életünk. Eleinte ment minden, mint a karikacsapás. Apu lent Mádon borászkodott, a testvéreim és én Budapesten igazgattuk esztergályos műhelyeink ügyes-bajos teendőit. Kéthavonta lelátogattunk Hegyaljára, megnéztük a “Hegyfarkat”, (talán ebből a dűlőből a legszebb a kilátás!) megkóstoltuk a borokat a pincében, majd elmentünk ebédelni a Sárga Borház nevű étterembe, ahogy az egy “igazi földbirtokoshoz” illik. De édesapám elment, és azóta minden megváltozott.
Ma már csak a szőlészettel foglalkozol? Csak a boroknak szenteled az életed?
Szeretem a szőlőm, de még az esztergályos műhely kezét sem tudtam teljesen elengedni. Azt az öcsém vezeti és néhány termékünkhöz erősen kötődőm. Én hetente utazom Mádra, az összes dűlőnket meglátogatom, a pincében az összes hordót végigkóstolom, és már csak ritkán járok ebédelni a Sárga Borházba…Csaba öcsém zsörtölődik néha, hogy mire költöm el azt a sok pénzt Mádon – mire Anyukám csak annyit mond neki: –“ Kisfiam, Tokaj virul!"
Hogyan lettél borász? Mennyi idő alatt tanultad ki ezt a mesterséget?
Nem lettem borász, borkészítőnek, kitalálónak gondolom magam. Szerintem ezt a mesterséget kitanulni teljesen nem lehet, mindig maradnak meglepetések, rejtélyek, amelyekről nem szólnak a tankönyvek... talán ez a legnagyobb szépsége a szakmának.

Mikor jelent meg az első saját borotok és melyik volt ez?
Az 1999-es Furmint volt az első borunk és ha jól emlékszem 2000-ben került forgalomba. Azóta rengeteg palackot adtunk már el és én megértettem, hogy apu mekkora kincset hagyott ránk. Rengeteg munkánk van, de szerencsés embernek érzem magam.
Családi vállalkozás a tiétek, mennyiben könnyíti, illetve nehezíti ez meg a munkátokat?
Igen, igazi magyar családi vállalkozás a miénk 100%-ban, annak minden előnyével és hátrányával. Szerintem egy ilyen közös vállalkozásban is az a legfontosabb, hogy egy irányba húzzanak a "lovak" . Ha ezt sikerül megvalósítani, csak előnye lesz a családi vállalkozásnak, ezen dolgozunk mi is. Bízom benne, hogy sikerrel!
View this post on Instagram
Ma már a világ számos pontján, Michelin csillagos éttermekben is megtalálni a boraitokat. Számítottál ilyen sikerre?
Én bíztam benne, hogy így lesz ... a termőhelyben, Tokajban maximálisan hittem- hiszek. Azt pedig reméltem, hogy ha tisztességesen végezzük a munkánkat és merjük használni a fantáziánkat, annak előbb-utóbb meg kell legyen az eredménye.
Mire vagytok a legbüszkébbek?
Arra, hogy még vagyunk, nem adtuk el a birtokot, és talán a pandémiát is átvészeltük ... Ez nagyon kemény két év volt és tudom, lehet még nincs vége...
Mit tervezel, ha a jövő kerül szóba?
Nekem csak egy nagy tervem van... átadni a Lenkey-szőlőbirtokot a fiaimnak, az öcsém és a húgom gyermekeinek.. engem csak ez érdekel.
Ez is érdekelhet:
"Világéletemben írónak készültem"
"A kötés egyszerre régi és új"