Kim Lucasti nemrégiben szülőként egy olyan szokatlan döntést hozott, melyet a koronavírus járvány előtt elképzelhetetlennek tartott volna maga is: hagyta 14 éves lányát, hogy egyedül menjen el kerékpározni a városba.
Az okok: gyermekein a napi iskolai és egyéb rutin elmaradásával az általános nyugtalanság tünetei jelentkeztek, ezt valamiképpen oldani kellett, de magának is nagyobb szabadságra és több helyre volt szüksége az otthonában, hogy a saját feladatait is el tudja végezni.
Hirtelen szakadt vége a helikopter szülőségnek, vagyis annak az állapotnak, amikor is a túlféltő szülők állandóan a gyermekük körül kőrőznek (mint egy helikopter), megpróbálva őket a legkisebb bajtól is megóvni őket.
A helikopterek leszálltak a földre - írja a WSJ.
A gyerekpszichológusok már most számtalan előnyt vélnek felfedezni ebben a megváltozott szülői attitűdben: a gyerekek jóval nagyobb szabadsággal és függetlenséggel döntenek saját ügyeikben, mint korábban. Sok szakember szerint az 1990-es évek óta létező szülői gyakorlat kifejezetten károsította a gyerekek önálló problémamegoldó és konfliktuskezelő képességét, egyáltalán azt, hogy lehetőségük legyen a szülőktől különálló identitásuk létrehozására.
A világjárvány előbb említett pozitív hozadéka mellette persze számtalan negatív következménye is lett a kényszerű bezártságnak, az otthonmaradásnak. A korlátlan képernyő-idő egyfajta inaktivitást, alvási zavart és szorongást okoz már rövid távon is a gyerekeknél. A rutin, az iskoláztatás és a szocializáció hiánya is komoly stresszfaktor lett a családok életében.
A Főnixi Egyetem most lezárult felmérésébe valamivel több, mint 2000 szülőt vontak be, megközelítőleg a felük (46 százalék) azt mondta, hogy lefekvéskor sokkal engedékenyebbek, mint korábban voltak, és hasonló módon járnak el a felkeléskor is.
A kutatás szerint a szülők közel 30 százaléka számolt be arról, hogy sokkal kevésbé konzekvens a szülői attitűdjük, mint a járvány előtt volt.
A járvány előtt Meghan Burgoon a szendvicseket formára vágta és becsomagolta a Bento dobozba 2 és 4 éves gyermekei számára. Minden éjjel összeszedte a lakásban széthagyott játékokat. Ráadásul ritkán hagyta gyerekeinek, hogy videókat nézzenek a mobiltelefonján. Mindez már a múlté, mostanra teljesen kimerült a teljes munkaidőben végzett hónapok után. Ms. Burgoon, aki egy stratégiai cég igazgatója, gyakorlatilag elengedte a szülői perfekcionizmust.
Szakértők szerint a lazább szülői felügyelet növelheti a gyerekek önbizalmát, és segíthet nekik abban, hogy egyedül is megtanulják kezelni problémáikat.
Nicole Perry, az Austini Texas Egyetem humán fejlődéssel és családtudományokkal foglalkozó professzora azt mondja, hogy a fokozott szülői odafigyelés az esetek nagy százalékában hasznos és jó lehet, ha a azonban túlzásba visszük, az magatartási problémákat és alacsonyabb teljesítményt is eredményezhet. A túl sok beavatkozás csökkent önértékelést is okozhat a gyermekek körében, akik úgy érezhetik, hogy nem képesek egyedül elvégezni feladataikat - állítják egyes kutatók.
A Minnesota Egyetemen a túlzott szülői részvétel negatív következményeit vizsgálták. A 2018-as tanulmány szerint a szülői viselkedés túlkontrollálása - például amikor a szülők befejezik a kisgyermekek utáni takarítását, vagy folyamatosan megismételik a parancsokat egy játék során - 2 éves korban az érzelmi kontroll alacsonyabb szintjéhez vezetnek, később pedig iskolai problémákhoz.
Az úgynevezett helikopter szülői nevelés az 1990-es években vált egyre elterjedtebbé az Egyesült Államokban; a szülők gyakorlatilag teljesen beilleszkedtek gyermekeik életébe. "Mostanra sok olyan gyermek nőtt fel, akik jogosan érzik úgy, hogy valami nincs rendben, ha a világ nem gondoskodik azonnal róluk" - mondja Jim Fay, akinek Foster Cline pszichiáterrel 1990-ben írt könyve "Szeretettel és logikával nevelni" segített sokaknak abban, hogy ezt a problémát egyáltalán azonosítani tudják.
Néhány mostani szülő, főleg azok, akik a 70-es, 80-as években voltak gyerekek, bizonyos értelemben újraélik saját gyermekkorukat, amikor a felnőttek sokkal kevésbé kontrollálták a gyerekek világát.
A gyerekek számára biztosított nagyobb szabadság ugyanakkor veszélyeket is hordoz magában. Az Egyesült Államokban újra fellángoló etnikai ellentétek erre különös módon hívják fel a figyelmet: Ashley Burgess-Laster azt mondja, hogy megengedte 10 éves fiának, hogy egyedül üljön, és egyedül fedezze fel az új szomszédokat egy túlnyomórészt fehér közösségben. "Végül barátokra lelt" - mondja a biztosítási ügynök. "De attól tartok, hogy ott van egy fekete gyerek, és a rendőrség potenciálisan kárt okozhat neki" – mondja, különösen a George Floyd eset után.
