Ian Stevenson pszichiáter professzor évtizedeken keresztül foglalkozott olyan gyerekekkel, akiknek szülei észrevették, hogy csemetéjük érdekes dolgokat beszél, furcsa tényekről számol be, idegen nyelveken tud. Éveken át kutatta Ázsiában és Libanonban a Daniel Dzsirdiéhez hasonló eseteket.

Daniel alig volt kétéves, amikor édesanyja felfigyelt arra, hogy a kicsi gyakran ismételgeti az Ibrahim nevet. Kezdetben nem tudta, mi lehet ennek az oka, de ahogy a fiú beszédkészsége fejlődött, egyre világosabbá vált az egész család számára, hogy ez a név a tudatában egy súlyos autóbalesethez kötődik.

Amikor Daniel két és fél éves lett, egy családi kiránduláson az egyik felnőtt megpróbálta kiejteni a Kfarmatta szót, amely egy kisváros neve Dzsirdi lakóhelyétől nem messze. A szülők, akik nem is sejtették, hogy a csöppség hallgatja a beszélgetésüket, megdöbbenve figyeltek fel, amikor a gyerek - noha soha nem járt a városkában - így szólalt meg: "Ezt nem így mondják" - aztán pontosan kiejtette a nevet. Amikor hazaértek, az apa megkérdezte őt, hogy honnan ismeri a települést. "Kfarmattából származom" - felelte a kicsi.

Valamivel később, amikor Daniel az anyjával autózott Bejrútba, a tengerparton egy Katonai-öbölnek nevezett hely mellett haladtak el. A kisfiú szorosan lehunyta a szemét, két kezével eltakarta, és sírva felkiáltott: "Ez az a hely, ahol meghaltam". A történet ezután egyre jobban kibontakozott: a gyerek elmondta, hogy egykor szerelő volt, és egy gépkocsibalesetben vesztette életét, a kocsit Ibrahim, az egyik barátja vezette.

A család elküldött egy ismerőst Kfarmattába, hogy derítse ki, akad-e a városban valaki, akire ráillenek Daniel állításai. Sikerült is találnia egy családot, akinek a kálváriája nagyon hasonlított az elmondottakhoz. A meglepetés csak ezután következett: Daniel felismerte állítólagos nővérét, és a nevén szólította.

Ian Stevenson meg van győződve arról, hogy a több száz ehhez hasonló történet mögött csakis a lélekvándorlás állhat, hiszen mással nem lehet magyarázni azt, hogy egy alig kétéves gyerek olyan dolgokat mond el, amelyeket biztosan soha nem hallott, és amely kísértetiesen ráillik egy másik ember életére-halálára. A történetek mind hétköznapiak, ezért azt is ki lehet zárni, hogy a felnőttek esetében valamilyen olvasmányélmény állna a kijelentések mögött. A tudományos világ azonban egyelőre nem fogadja el a dolgot... vajon meddig?

Forrás: Tom Shroder: Visszatérő lelkek

Sz.F.