Néhány évtizeddel azután, hogy az internet fejlődése lehetővé tette az otthondolgozást, kiderült, ez is csak egy állomás.

Az otthon dolgozó szabadúszók közül sokan egyszer csak megunják a négy fal magányát, azt, hogy sokszor napokig semmi nem kényszeríti őket arra, hogy utcai ruhába bújjanak. Sokuknak a produktivitást ösztönző beszélgetések is hiányoznak előbb-utóbb, de talán még a folyosói pletykák is. Ez persze nem azt jelenti, hogy feladva függetlenségüket csatlakoznának egy céghez, és beköltöznének egy irodába, ahol a munkaidőt is mások szabják meg számukra. De kimozdulni otthonról, és egy közösséghez tartozni azoknak is fontossá válhat, akik amúgy a magányos munka és a rugalmas időbeosztás megszállottjai.

Kávéházból kávéházszerű irodába

A valahová tartozás alapvető igénye teremtette meg a kávéházi neonomád élet- és munkaformát (lásd erről cikkünket az 52. oldalon). A neonomádok azok, akiknek nincs hagyományos értelemben vett munkahelyük, de olyan környezetben szeretnének dolgozni, ahol mégiscsak vannak emberek. Ők azok, akik a törzshelyükre nem azért mennek, hogy megigyanak egy kávét, hanem azért, hogy akár egy irodában, dolgozzanak, miközben kávéznak is. Sokan úgy vélik, ennek továbbfejlesztése - a következő állomás - a közösségi munkatér. A coworking egyik definíciója szerint ez mozgalom, amely kávézószerű környezetben hoz létre munkahelyeket a függetlenül dolgozók, az ingázók és az egyéni vállalkozók lakásirodájának kiváltására. Olyan emberek együttműködésén alapuló modell, akik függetlenül dolgoznak, tanulnak, és akiknek tevékenységére az ilyen irodák belső tereinek kialakítása, berendezése, képi installációi inspirálóan hatnak.

A Wikipedia meghatározása szerint a coworking egy társadalmi csoport, s olyan független egyének tartoznak ide, akiket érdekel a tehetséges emberek egy térben dolgozásával kialakuló szinergia.

Az első ilyen irodát San Franciscóban alapították néhány évvel ezelőtt. Akkor ezt kávézószerű közösségi és együttműködési helyként aposztrofálták, amely a fejlesztők, írók és függetlenek számára nyílt. A mozgalom egyik elindítója az amerikai Tara Hunt, aki az egyik első ilyen iroda tulajdonosaként úgy fogalmaz, hogy ez nem más, mint egy megfizethető és nyitott hely a magányos otthondolgozás és a zajos kávéházi munkahely alternatívájaként. „Művészközösség technológiai csavarral", fogalmaz Tara Hunt.

Az elmúlt pár év tapasztalatai azt mutatják, hogy elsősorban tanácsadók, írók, webfejlesztők, dizájnerek és a média világában dolgozók csatlakoznak ilyen közösségi irodákhoz világszerte.

Kreatívoknak szabadon

Mostanában számos ország belvárosának ódon épületei között bukkannak fel ezek a létesítmények, gyakran lerobbant gyárépületek vagy raktárhelyiségek falai között. A terek egyszerű, minimalista kialakítása a neonomádok szabadságvágyához igazodik, ugyanakkor a professzionális munkát lehetővé tevő felszerelések - fénymásoló, nyomtató, szkenner - sem hiányozhatnak belőlük.

A helyiségek belső dizájnja átmenetet képez a hagyományos irodák és a kávézók között: szabadon álló asztalokon lehet dolgozni, és kávézószerű közösségi terekben beszélgetni. A kávézás fontos kísérője ezeknek a helyeknek. Nem ritka az olyan konstrukció például, amikor a havi asztalbérleti díj tartalmazza a korlátlan kávéfogyasztást is. Ezenkívül általában konferenciatermeket és prezentáció tartására alkalmas, vetítővászonnal felszerelt helyiségeket is találunk a létesítményekben.

A legtöbb ilyen iroda internetes oldalán az is olvasható, hogy milyen tagjai vannak, azaz milyen ágazatban dolgozók bérelnek ott asztalt. A közösségi munkatérhez csatlakozás fontos motivációja ugyanis, hogy az azonos irányultságú szakemberek anélkül, hogy szorosan egyetlen céghez kötődnének, részesüljenek az informális beszélgetések, ötletbörzék munkát serkentő hatásából. A hasonló gondolkodásmódú emberek kölcsönös inspirációja ugyanis fontos ötleteket, jó megoldásokat szülhet.

Egyszemélyes cégek költségkímélő megoldása

Az itt megfordulók szabad életstílusához igazodnak általában az árak is. Van, aki egy „személyre szóló" asztalt foglal teljes munkaidőre, míg mások csupán arra fizetnek be, hogy heti 5-10 órára legyen helyük. De akár egyetlen üzleti megbeszélésre is lehet szobát bérelni, ha az amúgy otthon dolgozó egyéni vállalkozó nem a lakásán vagy nem egy zajos kávéházban szeretne partnerével találkozni. Az is előfordulhat, hogy több szabadúszó csupán egy projektre áll össze. Ebben az esetben számukra is alternatíva a közösségi munkatér intézménye.

A mostani nehéz gazdasági helyzetben pedig könnyen lehet, hogy az egyéni vállalkozó, aki korábban irodát bérelt, költséghatékonysági megfontolásokból csatlakozik egy közösségi munkatérhez. Igaz, ebben az esetben az asztalbérlettel járó sajátos munkakultúrát is el kell, hogy fogadja. A mérleg másik serpenyőjében viszont olyan racionális megfontolások vannak, mint az alacsonyabb üzemeltetési költségek vagy a különböző karbantartási gondok megszűnése. Nem kell többet törődni a printerrel, a fénymásolóval, az internettel vagy a telefon-előfizetéssel, ez ott mind rendelkezésre áll, és csupán a szerződésen múlik a használatuk.

Már itthon is van

Néhány hónapja a budapesti Paulay Ede utcában nyílt meg az első hazai coworking iroda. A tulajdonosok a Zeneakadémia patinás nyomdaépületét szabták át néhány dizájner és kortárs képzőművész segítségével alternatív munkahellyé. A ház a belváros azon ritka ipari épületeinek egyike, amelyet sikerült eredeti állapotában helyreállítani. A Szupernova Design Csapat (Esterházy Marcell, Szabó Gábor) képzőművészeinek bohém enteriőrje és az indusztriális jelleget hangsúlyozni hivatott fali piktogramjai, valamint fiatal kortárs festőművészek időszaki kiállításai teszik a belső tereket még hangulatosabbá. A létesítményt zöld jellege is vonzóvá és újszerűvé teszi: az iroda fűtése és hűtése a ház saját kútjaiból felszívattyúzott talajvízből nyert hőenergia felhasználásával történik. Az alternatív irodaház mindazt kínálja, amit a más országokban lévő hasonló intézmények, ezenkívül cégek bejelentett székhelyeként székhelyszolgáltatást is vállal, azaz virtuális irodaként is funkcionál.

Sebők Orsolya

Illusztráció: LOFFICE

A cikk a Piac és Profit 2009. májusi számának NHD mellékletében jelent meg.