Ha az első két részt elolvasva alaposan átgondoltad és megtervezted, milyen gyümölcsöket, zöldségeket fogsz lekvárnak, dzsemnek, zselének, chutney-nak, szörpnek eltenni, akkor nincs más hátra, mint hozzákezdeni a tervek megvalósításához.
Megvetted a legjobb áron, a legjobb minőségben az alapanyagot, haza is vitted, kezdődhet a móka!
1. A siker záloga a tisztaság. Ha nem gondoskodsz arról, hogy minden makulátlanul tiszta legyen a konyhában, ne csodálkozz, ha télen azt tapasztalod, hogy a lekvárok penészesek, a savanyúságok leve meg zavaros, és dobhatod ki mindet. Nem lehet elég nyomatékosan hangsúlyozni, hogy ilyenkor muszáj mindent lefertőtleníteni, elsősorban a munkapultot, aztán a munkaeszközöket is csillogóan tisztára kell mosni. Nagyon alaposan súrold el azokat a lábasokat, fazekakat, amikben főzni fogsz! Jó szívvel tudom ajánlani, hogy a lekvár főzéshez vegyél néhány vadonatúj fakanalat. Ez a beruházás nem vág földhöz, és a befektetés ezerszeresen megtérül. A konyhapultról tedd el a nem használatos tárgyakat a befőzés idejére, szentelj minél több helyet annak, hogy kényelmesen elférjen minden, amit aktuálisan használnod kell! És ha elpakoltál, kapd elő a fertőtlenítő tisztítószeredet, és adj neki, hadd szóljon!
2. Mosd el az üvegeket forró mosószeres vízben, alaposan öblítsd át, majd csírátlanítsd őket 100 fokosra melegített sütőben, vagy mikrohullámú sütőben. Használatba vételig kimosott, kivasalt (tehát fertőtlenített) konyharuhára, szájukkal lefelé leborítva tárold őket. Ha a mikrót választod, tegyél egy-egy ujjnyi vizet az üvegekbe, és úgy állítsd be a mikró óráját, hogy a víz minden üvegben felforrjon. Bármelyik lehetőséget választod, vigyázz a kezedre, a forró üveg és/vagy víz súlyos sérülést okozhat. A kupakokat is főzd ki bő vízben, legalább tíz percen keresztül. Sérült, rozsdás, bebarnult kupakot ne használj! Ha mégis rákényszerülsz, mindenképpen tegyél alá befőző fóliát. Ezt méretre vágva megveheted, nem kell a celofánnal ügyetlenkedni, vizezni, gumizni.
3. A zöldségeket, gyümölcsöket alaposan meg kell mosni. Minden darabról el kell távolítani a sarat, port, esetleges egyéb szennyeződéseket. Leghatékonyabb, ha úgy csinálod, hogy bedugaszolod a mosogatót (amit előzőleg természetesen szintén alaposan kimostál), beleöntöd az eltenni valót, néhány percig áztatod a vízben őket. Aztán leengeded a vizet, és kis adagokban külön is megmosod a teljes mennyiséget, átszeded őket a mosogatóból egy nagy műanyag edénybe.
4. Minden egyes szemből távolítsd el a sérült, megnyomódott, barnulásnak indult, elfeketedett részeket. Ideális esetben nincs ilyen a gyümölcsök között, de ne legyenek illúzióink. Ne gondold, hogy lekvárnak, befőttnek jó a hullott, hibás, sérült gyümölcs is. Magozd ki őket, és gondold át, tudod-e a magokat is használni valamire a későbbiekben. Meggymagból kiváló párnácskát lehet varrni például, ami görcsökre nagyon hatékony, lehet belőle fülmelegítő párna is, a sárgabarack magja pedig B17 vitaminban gazdag, rákmegelőző hatásúnak mondják.
5. Innentől kezdve kövesd a recept utasításait, legyen az akár a nagymamád receptje, akár a tartósító/zselésítő anyag csomagolásán talált utasítás, akár a neten talált receptúra. Ez meghatározza, milyen befejező eljárást válassz, száraz- vagy nedves dunsztolást, esetleg a megfőzött lekvár azonnal mehet is a polcra. A száraz dunszt azt jelenti, hogy a kész terméket a lehető leglassabban kell hagynod kihűlni, ezzel is elősegítve, hogy az esetleges baktériumok mindegyike elpusztuljon. Ehhez nincs másra szükséged, mint sok szigetelőanyagra, azaz takarókra, párnákra, amik közé úgy beágyazhatod a még forró üvegeidet, hogy azok nagyon lassan hűljenek ki. Ez igénybe vehet akár 3-4 napot is, ha jól befészkelted őket. A nedves dunszt jóval macerásabb, főleg gyümölcsbefőttek készítésénél alkalmazzák. A gyümölccsel teli üveget olyan fazékba kell állítani, amiben gyöngyözve forralhatod a recept által megadott ideig, és csak utána zárod le az elkészült befőttet. Lehet kapni dunsztoló gépeket, de valószínűleg azok soha az életben nem hozzák be az árukat.
6. Ha mindennel elkészültél, büszkén teheted a szekrénybe, polcra a saját készítésű finomságaidat. Ne felejtsd el felcímkézni az üvegeket, nem elsősorban azért, mert úgy jobban mutatnak, hanem mert simán előfordulhat, hogy marad egy-két éves lekvárod, ezek változtatják a színűket, ahogy öregszenek, megeshet, hogy két év múlva már fogalmad sem lesz, mi van az üvegben. A címkére érdemes felírni, mit tartalmaz az üveg, melyik évben készült, és az esetleges spéci információkat is, hogy nyírfa cukorral, barna cukorral, mézzel, esetleg rummal vagy csokoládéval dúsítottad-e a finomságot.
