Körvonalazódik a saját akarat (ajaj), személyiség, és itt az idő, hogy felkészítsük magunkat arra, hogy szemünk fénye elképesztő viselkedéseket fog produkálni.

Lassan megkezdődik az eltávolodás a családtól, s egyúttal a szülők kritizálása valamint saját identitásának kialakítása.

Előfordulhat azonban, hogy nem sikerül minden akadályt zökkenőmentesen vennie a serdülőnek, s egy-egy kudarc tartós gondokat okozhat. Az ún. Laufer vészjelek ezekre a lehetséges elakadásokra hívják fel a figyelmet.

Ha ezek közül bármelyiket tapasztalja serdülő gyermekén, ne intézze el egy kézlegyintéssel. Ezek a  viselkedésformák ugyanis komoly gondokat jelezhetnek! És, amint látni fogja, előfordul, hogy a gond forrása épp Ön, kedves Szülő!

 1.       Túlságosan ragaszkodik a gyermeki viselkedéshez

Fél átlépni a felnőttkor küszöbét, inkább a biztonságosnak hitt, megszokott világban akar maradni. Szereti, ha pátyolgatják, ha kisgyerekként kezelik.

2.       Túlzottan felnőttes viselkedési formák

Mindig fegyelmezettnek tűnik, aki nem akarja az irányítást kiengedni kezéből. Néha már-már merevnek is mondható ez a fegyelmezettség, ami egyfajta védelem ennek az átmeneti korszaknak az érzéseivel, ellentmondásaival szemben.

 3.       Szociális kapcsolatai "visszahúzzák"

Inkább kisebbekkel, a fiatalabb korosztállyal barátkozik, akik felnéznek rá. Fél saját korosztályával illetve az ellenkező nemmel barátkozni.

4.    A szülők dominanciája

A serdülőkorban ideális esetben megnő a kortársak és kortárs csoportok szerepe. Ez az identitáskeresés fontos eleme, hiszen rajtuk keresztül kap valamiféle visszajelzést önmagáról a fiatal. Előfordul azonban, hogy sok területen - párválasztás, tanulás, munka- még mindig a szülők irányítják kimondatlanul is gyermeküket.

Egy normális kamasznak azonban az a feladata, hogy ilyenkor lázadjon, szembeforduljon, és az eddigi felettes énként funkcionáló szülők helyett saját felettes énjét alakítsa ki.

Persze ez rém terhes, de mégis csak szívszorító látvány az a húszas éveinek elején járó szófogadó kislány, aki még kézen fogva megy szüleivel az utcán, akik mindentől meg akarják óvni.

5.       Az adekvát érzelemkifejezéssel gondjai vannak

 Nem tud lelkesedni, örülni vagy épp bánkódni, amikor a helyzet ezt kívánná. Mintha nem lennének vagy felszínesek lennének érzelmei.

6.       Mikor más embereket megítél , nem tud kritikát gyakorolni saját elképzelései felett

Túlzottan gyanakvó és bizalmatlan. A "mindenki engem néz és utál" érzés elhatalmasodhat rajta, s nem bírja saját fantáziáit a valóságtól megkülönbözetni.

7.       A jövővel kapcsolatos elképzelései problematikusak

 Nem készül fel megfelelően rá, nincsenek tervei, vagy elképzelései nem reálisak. Képességeit nem tudja megfelelően megítélni.

Sajnos ezzel a tünettel tömegesen találkoztam az elmúlt években, elsősorban érettségire készülők körében, akik az utolsó pillanatban kezdtek készülni a megmérettetésre, s igen gyenge eredményekkel és tudással pályáztak meg igen nívós felsőoktatási intézményeket. A sikertelenség a döbbenet erejével hatott miden esetben. Ők hitték, hogy felveszik őket.

8.       A jövőre vonatkozó gondolatai szinte lebénítják

 A serdülőkor a változások egész sorát hozza, s ezek gyakran ijesztőek. Sok fiatalt aggodalommal töltenek el a teste változásai, a másik nemmel való kapcsolata, az őt elárasztó érzés- és gondolathullámok. Állandósulnak a tépelődések, a bizonytalanság akár a rettegésig fajulhat: így kell lennie? Ez normális? Nem vagyok őrült?

9.       Úgy érzi, hogy cselekedeteit valami akaratán kívüli, "felsőbb hatalom" határozza meg

 Ez a viselkedés lehet a legijesztőbb, bár többnyire a kamasz állandó "agyalása", világmegváltó gondolatai és elvont elképzelései állnak a hátterében. Mindenesetre kiemelt figyelmet érdemel!

Figyeljünk rájuk, ne bagatellizáljuk el az őket nagyon is komolyan érintő változásokat!