Dr. Suzanne Tyas közegészségügyi professzor és munkacsoportja azt figyelte meg, hogy azon apácák között, akik négy vagy több idegen nyelvet beszéltek, csupán 6 százalék volt a demencia előfordulása - szemben a pusztán egyetlen nyelvet birtoklók 31 százalékos arányával. Érdekes módon, a két vagy három nyelvűek között nem mutatkozott jelentős csökkenés a demencia kockázatát illetően.
Dr. Tyas hozzátette, hogy a nyelv az embereknél igen összetett képesség, a nyelvek közötti váltás pedig extra szellemi erőkifejtést jelent. Könnyen belátható tehát, hogy akik gyermekkorukban négy nyelvre jutó szellemi edzést végeztek rendszeresen, később is jobb kognitív egészségnek örvendenek.
Képzeljük el a következő helyzetet: meglátogatjuk az édesanyánkat. Felajánljuk neki, hogy főzünk egy kávét, ám amikor a hűtőszekrénybe nyúlunk a tejért, kellemetlen meglepetés fogad – tejesdoboz helyett egy hajkefe akad a kezünkbe. Tudjuk, hogy édesanyánk mindig is adott a rendre, ezért különösen furcsának találjuk a helyzetet. Hirtelen belénk hasít a felismerés, hogy nem ez az első eset. Eszünkbe ötlenek a telefonbeszélgetések, amikor mindent többször megismételt; az időnkénti zavartság; az elfelejtett számlák. Ekkor tűnik fel, hogy édesanyánk visszahúzódóbbá vált. A fájdalmas kérdés már szinte magától adódik: lehet, hogy Alzheimer-kórral él?
A tudósok mindezekből most azt próbálják megfejteni, hogy a nyelvi készségeknek vajon melyik aspektusa - a korai nyelvgyakorlás, az idegen nyelvek gyakori használata, az egyén által beszélt idegen nyelvek hasonlósága vagy különbözőségei - használható fel a legnagyobb sikerrel annak érdekében, hogy a következő generációk védettebbek legyenek a demenciával szemben.
(Forrás: EurekAlelrt, felejtek.hu)
