Az embert könnyen meg tudja lepni az a közösség, amiben forgolódik, hála a pletykának. Nem tudom, mikor nevettem utoljára akkorát, mint amikor megtudtam, hogy egy nálam jóval idősebb ismerősömmel már hónapok óta párkapcsolatban élek, s emellett még egy barátommal is kikezdek néha-néha. Persze,... Csak én nem tudtam erről...
Az kezdett gyanús lenni, amikor személyes beszélgetéseim során egyre többen kérdeztek rá a dologra, illetve csak jöttek és jöttek a kíváncsiskodó sms-ek, e-mailek...
Elég, ha együtt látnak egy ellenkező nemű jóbaráttal- beindulnak a rossznyelvek.
Nem zörög a haraszt persze, szokták mondani... és ezek után elkezdett érdekelni a pletyka természete, hogyan is keletkezik, mi az alapja, és mi az indíttatás arra, hogy valaki egy hasonló szaftos történet mesélésébe, kitalálásába kezdjen.
Magyar viszonylatban Szvetelszky Zsuzsanna a téma neves kutatója, kinek elméleteit érdemes megismerni.
Szvetelszky definíciója szerint a pletyka ismert, ismerhető személyekről szóló, nem publikus információ, ami kis közösségekben érvényesül, és legfőbb jellegzetessége a gyors terjedés.
Több alfaját ismerhetjük meg "A pletyka" című könyvéből, melyekből csak néhányat említenék: előpletyka, utópletyka, gyógypletyka, sznob pletyka, szadista pletyka, ágypletyka, generációs pletyka, internetpletyka, kontroll-pletyka... és még pár bekezdésen keresztül sorolhatnám.
Két ugyanolyan pletykát véletlenül sem találunk, bizonyíthatja ezt az a játék, amit gyakran játszanak kicsikkel: egy mondatot súgnak az elsőnek, akinek tovább kell adnia azt társainak - a vége totális káosz, az alapmondatnak nyoma sincsen természetesen, mire az utolsó játékoshoz ér. Azaz a pletyka bővíthető, variálható, rövidíthető, színesíthető.
A pletykálkodás nem öncélú jelenség. Ha egy közösségben valaki eddig nem ismert információ birtokába jut, illetve tovább is adja, azzal másodlagos pszichés haszonra tesz szert. Ez annyit jelent, hogy növelem a presztízsem azzal, hogy az általam szerzett információt "bennfentesként" megosztom közösségemmel. És mivel igénylem ezt a sikerélményt, pletykálkodással igyekszem kivívni a közösség figyelmét.
Pletykafészeknek lenni nem könnyű. Mi kell hozzá? Alapvetően elég a jó emlékezőtehetség és a "jólértesültség fitogtatásához" való tehetség. A pletykafészek nem valószínű, hogy a közösség agytrösztje, "sokkal inkább élmunkás a társadalmi kommunikáció Sződd magad!- mozgalmában, akinek ügybuzgósága visszataszító is lehet"- olvasom a pletykafészek személyiségéről szóló fejezetben. Ha egyszer azonban ráragadt valakire ez a titulus, csoportja minduntalan éhesen várja tőle az újabb pletykákat.
Mik a pletyka kellékei? Szvetelszky Zsuzsa humorosan ennyit ír: "ujjatlan, elölgombolós otthonka, ha van, műszálas, aprómintás." Azaz mindenkiben él a "Juli néni, Kati néni/ - letye-petye-lepetye!" kezdetű Weöres-vers.
Vajon a nők pletykálnak többet?
Seneca azt mondta, a nő csak arról tud hallgatni, amit nem tud.
És a férfiak? Ugyanúgy pletykálkodnak, csupán a helyszín más, amely meghatározza a szituációt - olvasom. Ki se mondják, hogy ha kocsmába mennek a barátokal, valószínűleg ugyanazt művelik, mint az asszonyok.
A pletykák eredete is nehezen kideríthető (ki a bűnbak? ki az értelmi szerző?)- olyan ez, mint az Internet, nehezen birkózik meg a szerzői jog fogalmával.
Aztán, a pletykának nem az az alapvető feladatköre, hogy "kavarjon". Ezután a szakirodalomban lelt bölcsesség után "csalódottan" hosszasan keresgettem, milyen pletyka is volt az, amit rólam kreált a kedves baráti köröm.
A válasz a portrépletyka. Azaz három dologról szól: aki mondja, aki hallja és akiről szól.
A folyamat egyszerű: te mit tudsz róla, én mit tudok róla, összegezzük. És jé, valahogy összeraknak valamit. Gyakori mondattöredékek, melyek a portrépletykát kísérik: "Tudod, először én sem akartam elhinni, de annyian beszélték..." vagy hogy "Á, ezt mindenki tudja".
(A cikket ezúton is szeretettel ajánlom mindenkinek, aki részt vett a rólam keringő pletykák kreálásában esetleg maga is áldozatául esett ezeknek a szóbeszédeknek!)
