A "bennünk rejlő csillagkapu" alcímet viselő könyv egy hat év múlva bekövetkez(het)ő korszakváltás forgatókönyvét ismerteti. "A 11:11 egy sejtjeinkben őrzött csillagkapu. Jóval azelőtt, hogy legelőször alászálltunk az anyagba, beleégett idegrostjainkba, szöveteinkbe és DNS-fonalainkba, hogy előkészítsen minket földi megtestesülésünkre. Aktiválódása azt jelzi, hogy összekapcsolódott két evolúciós spirál, az amilyen már bolygónk fogantatása óta vándorlunk, s egy másik, amely most lehetőséget ad arra, hogy átlépjünk a tudat új spiráljába.
Ez 2011 november 11-ig lehetséges, amikor is a két evolúciós út végleg elválik egymástól."
Két lábbal a földön állva nem könnyű akkorát ugrani, hogy belássunk a felsőbb régiók valóságába. Nem könnyű elhinni a szemünknek, hogy az is valóság, amit nem látunk. Nem könnyű elhinni a fülünknek, hogy létezik olyan hang is, amely belülről szól hozzánk.
Az elmúlt néhány évben könyvek százai számolnak be ezekről a tapasztalásokról.
De van, aki nem hisz a könyveknek.(Igaza van.) A megélt tapasztalat mindennél többet ér. Ez a könyv - fonák módon - arra buzdít, hogy kezdjünk el befelé figyelni. Mert akinek csöppnyi kétsége, félelme is van az iránt, hogy létezik-e élet a halál után (s gyanítom százból kilencvenkilenc ilyen), a 11:11 olvastán egyszerre érez majd örömet és szorongást.
Amiről annyian és annyifélét írnak-mondanak, az ebben a könyvben tételesen, mondhatni tudományos rendszerességgel szerepel.
A legősibb hindu Mahábhárata hagyományoktól és a maya próféciáktól, a bibliai részeken át, Nostradamus jövendöléseiig, s persze azon is túl, mind a mai napig (legutóbb a 99'-es teljes napfogyatkozáskor) elemi erővel robban be éltünkbe a világvége kérdése.
Életünk, tudatunk, de inkább tudatalattink nem lebecsülendő részét köti le az a kérdés, hogy mi lesz, hogy lesz utána.
Ám, miközben a túlvilág törvényeivel ismerkedünk, azt láthatjuk, hogy e törvények mostani létünk teljesebbé tételét segítik.
Aki képes a szeretet a bölcsesség és a hatalommal való vissza nem élés háromságát napi valóságában megteremteni, annak könnyebb lesz megugrani a szakadékot, amely a két világot elválasztja egymástól.
Solara látomása révén világrendszerek, csillagkapuk, évmilliárdok távlatából láthatjuk, pillanthatjuk meg saját életünk dimenzióit.
Szorongás és öröm, amit e könyvtől kaphatunk, mert egyszerre adja a mákszemnyi lét és az örökkévalóság átélésének lehetőségét."Csak az a vég! - csak azt tudnám feledni!" - kiált fel Ádám a Tragédia utolsó előtti mondatában.
Hát persze, mert nem olvasta a 11:11 -et.
11:11 Édesvíz kiadó, Budapest, 2005
Rejtő Gábor
